„Nézz az égre! Nézz az égre!” – ahogy Ágostonnak szóltak, fentről, valahonnan; „Tolle lege!”… De te csak nézz az égre és lásd meg, hogy a déli égbolt színpadán ma is ott a dráma. Vagy inkább a líra? Ahogy az égre lépnek, körbe-körbe, mint gyermekek játékszere, mint a mágikus látcsőbe, amibe ha néztél és egyet kattintottál, egy mese diaképsora pörgött végig. Ám, amit játszanak, hogy hol csúcsdíszt, hol ingaóra két fontos alkatrészét pillantod meg, az a költészet. Abban van valami mesés, hogy a Jupiter az aranycsavar, és róla lóg a Hold, ami akkor ott épp kileng, most történetesen balra… És a semmi, az ember, akinek a szemében, lencsén, íriszen a szívig jutva, életre kell az örök időmérték, az épp ütemre fut, az égi ingaóra ütemére. A szív izmai ütemre pumpálnak, a vér ütemesen kereng, ahogy a Jupiterről zsinórón lógva, a Hold, mint az inga nyelve kileng…
Második
A konyha nagy vegyészet. Ízek, zamatok, illatok tárháza ez, ahol bármi is lehetséges… Például megtudhatod, hogy egy harapás körtének, meg egy falat márványsajtnak a nyelved nászágy. Hol egymásba feledkezve, egymásba habarodva, egymással szeretkezve, valami új születik, valami fergeteges. Két önzés titkos párbaja, egymásnak ellentéteként az állati és a növényi eredet liezonja történik meg és a nyelved a nyoszolya, ahol az első éjszakának nem joga, hanem huncut kéje pecsételődik meg… Jaj, gondoltam, hát itt én vagyok a szerelem tanúja. Én érzem, hogy micsoda bolond, izgága, kusza érzésekből jön létre a frigy és önkéntelenül is mosolygom.
Harmadik
Az élet apró csodái követelnek vissza onnan, ahová maga-magam helyeztem. Mátészalkán láttam egy barokk halottas kocsit, és magamban dúdolni kezdtem; „Bánatom hintaja nélküled visszajött…” És akkor ott, a mínuszokkal cicázó novemberi reggelen, megenyhült bennem a fagy. Megenyhült bennem az élet, hogy hát kürtöst, dudást csinált énbelőlem az Isten, ki poklot is megjárt, hogy megtanulja, hogyan kell fújni, szélben, hóban, fagyban! Az élet konok, de boldog dudása vagyok. És most már a semmi ágán is fújom, s nem vacog a szívem…