A régi székely vicc jut eszembe. Amikor a székely fia néhány, külföldön töltött év után hazamegy a szülői házba és egy karika van az orrában. Az apja nézi, nézi, majd nem állja meg odaszól; - Na idefigyelj fiam! Az én időben, csak a buziknak, meg a kalózoknak volt karika az orrukba. Szóval, ha én most odamegyek a firhanghoz, elhúzom és az udvaron nem állnak vitorláshajók, akkor én úgy elverlek, mint a szódás a lovát.

Nézem „Hamiltont”, a térdelésre felszólítót, a hepciáskodót, a nagyhangút, nézem ebben az elfuserált násznagy-vőfély jelmezben, a kocka orrú cipőjében, az áttetsző homáringben, a bárgyú ábrázatjával és azon gondolkodom, hogy tökéletes párost alkotnak Kim Kardashiannal, aki meg fekete szellemnek öltözött a MET gálára.

Lehetne elemezni, hogy mit szeretnének üzenni. Hogy Hamilton miért akar vőlegénynek látszani, hogy Kim miért akar egymagában lenni az arctalan „fekete” tömeg, akinek  - szerinte-, a fehéreknek nem számít az élete…

Lehetne itt jól belemenni, művészettörténetileg, szociológiailag, politikailag elemezni, górcső alá venni, elektromikroszkóppal vizsgálni. Miközben az én apukám, meg anyukám legyint egyet; „jó dolgukban nem tudják ezek, mit csináljanak”.

Ezzel elintézik, mert lekvárt kell főzni, lecsót berakni, itt az ősz, beérnek a nagy gyümölcsök, lesz tél, meg karácsony is, jön a Kisjézus, számot vetünk majd az idei évvel, osztunk-szorzunk, hálát adunk, mosolygunk és imádkozunk.

Majd apám nevetve fűzi hozzá; „Fiam neked, aki annyi lakodalomban jártál, tudnod kell, hogy mindig akad önként jelentkező bolondmenyasszonynak, de azért a vőlegény mégis csak az igazit viszi a nászéjszakára!”