Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Vannak ezek a délutánok

2021. augusztus 31. - Cardinalis

Vannak ezek a délutánok. Megáll a levegő. Még nem megy senki haza. Sokadik kávét főzik a fáradt, dohogó, céges gépek. Sokadik ráncból lesz Csörsz árka meg Grand Canyon. Kopog egy klaviatúra, kocog a szemfoghoz a toll, az életünk egy gyors time lapse. A gyorsan bekapott reggelitől a rossz álmokig. Búcsúpuszitól a félredugásig. A fecskék meg elmentek, hűvösek lett az éjjelek, az esték meg úgy zuhannak, mint egy repülő, amiben infarktust kapott az egész pilótafülke.   

Te! A magányban edzett férfi megtanul énekelni. Csak a fene vinné már el, olyan szomorkás, olyan bolondul melankolikus minden dala, hogy kedvem lenne felképelni. Ha már neki sem jó, akkor kinek? Ha neki sem ízlik az akácméz, akkor minek?

Te! Láttál már olyan szívet, hogy csak futás közben ficánkol, csak akkor ha 180-ig szalad a pulzus, ha kieshet, ha megbolondulhat…

Aztán jönnek a mindig újak. Néznek, mint egy műtárgyat. Kortárs voltam, antik leszek. Én írtam a történelmet, most engem írnak, büszke voltam a rézhajamra, most patinásodik és olyan furán idegen a világ.

Már nem ismerek senkit, már nem ismer senki, csak a giccsre faragott holnap…  

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr616675864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása