Sokfélét beszélnek az emberek. Mondják, mondogatják. Valaki tán látta is. Futóruhában volt. Pedig nem is szeret futni. Meg a nyárral is úgy van, hogy a hajzuhataga miatt, örökkön örökké megizzad. Pedig az Ő homlokán még az is gyöngy. Igazgyöngyök. Láttam. Amikor még itt volt nálam. Láttam én azokat az igazgyöngyöket. De mondják, hogy elindult fel, megsimogatta a fürtöket.

Szereti a bort! Szereti a jó bort. Akkor kacagni kezdtek a szőlőszemek és édes lett bennük a must, édes, mint a csókja. Egy teknős ment utána. Meg egy süni. El sem hinnéd. Szereti a teknősöket, meg a sünöket. Ment fel a Kopaszra. És képzeld! Az Áldó Krisztus utána fordult. Mosolygott, mert durcás volt, mint akit megbántottak. Krisztus meg a Pálnak súgott szeretethimnuszt mondogatta. Szereti Ő is. Jól sikerült. "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre." Akkor majd színről színre... Akkor majd. És ment fel a   hegyre, futóruhában a Szerelem. Egy sün, meg egy teknős kísérte. Krisztus megáldotta. Ment föl.

A Szent Teréz kápolna felől, Krisztus és a bányató mellett. Idén jó bor lesz. Idén roppan majd a furmint, és mély lesz az aszú. Mély, mint amikor a Kis hercegen sóhajtozol. Ment. Fel. A torony felé. Ment a szerelem. Mások is látták. Beszélik. Pletykálják. És én meg akartam fogni a kezét...