Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Alulnézet

2021. június 29. - Cardinalis

 

Megalkuvások. Lázadások! Éjjelsírások. Éjjelfutások. Sokatfutások. Elfutások. Kifutások. Világból. Most jön a forróság, most jön, hogy nem bírod tovább nyomja a fejed, nyomja a szíved, nyomja ki belőle.

Küldd ki! Hívd be!

Mindig sameszként, mindig szolgaként. Kis senkik között leolvad róla a sosem volt nagypolgár álarca. Azért szerettem az arcod, mert láttam benne a királynőt. Nőt. A csodát. Több van mi csodálatos, de  a Nőnél, ergo nálad...  A finomat, a nemest, a felsőbbrendűt. Azt kérdezték tőlem, ha nem lett volna tested, a szíved, a lelked, akkor is? Gondolkodás nélkül igen lett a válasz. Aztán fordul a kocka, telnek a hetek, hónapok, szárít aszal a nyár, az év. Lúgoz, mélyebbre lök, ott ahol egyre nagyobb a forróság... És félek, ha a szerelem puskaporos hordójáig jut... 

Azon gondolkodtam, hogy te vagy az ünnep, te vagy a húsvét, a pünkösd, te vagy a karácsony, te magad vagy az ajándék. Te vagy a szép idő, a langyos szél, az első nyári este, te vagy a fülemüle, a dalos rigó. Te vagy a vers, és te vagy a tenger... 

"– Szerette?
– Avvót a baj.
– Mír?
– Mer akit szeret az ember, annak mindent megbocsát."
Ezt meg Zsiga bátyám írta... Tudod a Móricz Zsiga... 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr9416608396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása