A Quantum csendjében, a Daniel Craig féle James Bond sorozat talán leggyengébb láncszemében van egy jelenet, ami megérdemli a figyelmünket. A film Voralberg fővárosába, Bregenzbe kalauzol bennünket. A Bodeni-tó partjára utazunk. Ausztria egyik legelőkelőbb, legszebb fekvésű városába. Brigantium, így hívták a rómaiak ezt a kellemes, mediterrán klímával megáldott várost. Van itt minden, amire büszkének lehet lenni, pompa, jelentős történelmi múlt, gyönyörű polgári épületek, macskaköves utcák, elegancia, decens szépségmánia. Meg jó levegő, hegyek és egy csodálatos tó, amely Konstanztól Bregenzig öblösödik, szélesedik és kéjesen nyújtózkodik az Alpok lábánál. Magába fogadja a Rajnát, hogy aztán a túlvégen búcsút intsen a folyamnak, elindítsa a tengerig tartó, hosszú-hosszú útjára. Bregenz, a kultúra fővárosa is. 1946-tól, rendeznek itt ünnepi játékokat, egy a tóra épült, különleges színpadon. Az osztrákok ráadásul egy időjárásnak is ellenálló fesztiválpalotát is építettek a színpad mellé, még 1980-ban, hogy ha az időjárás nem fogadná kegyeibe a zene, a muzsika ünnepét, akkor is élvezhessük az operákat…
Na, ez a vízi színpad kap szerepet a Bond filmben. Puccini Toscáját adják elő, amit az antagonisták arra használnak fel, hogy a mű élvezete közben épp a világ további sorsáról döntsenek apró airpodok segítségével.
A színpadon megjelenik Scarpia, a rendőrfőnök, a papok pedig a Te deumra készülnek, hiszen a római Sant'Andrea della Valleban vagyunk. Scarpia kiadja a parancsot, hogy három titkosrendőr kövesse Toscát és a Palazzo Farnesébe kéreti az embereit. A gonosz rendőr pedig kiénekli magából ördögi tervét, hiszen a nő féltékenységét kihasználva kívánja leleplezni az angyalvárból szökő Angelottit és az őt segítő Cavaradossit. (Aki iránt Tosca gyöngéd érzelmeket táplál, de érzései miatt szörnyű féltékenység is gyötri.) Persze tegyük hozzá, hogy a rendőr meg kinézte magának Toscát, bejön neki a csaj, nem kicsit, és hát a tesztoszteron, meg a hatalomvágy azt parancsolja, tegye magáévá a lenyűgöző szépségű címszereplőt…
Történet a történetben. Erős asszociáció, amiben a forgatókönyvíró és a rendező az opera iránti erős rajongása is benne találtatik. Ha valaki látta a 2006-os, minden idők legjobb Bond filmjének tartott Casino Royale-t és talán még Puccini világában is eligazodik, akkor könnyen von párhuzamokat. Vesper Lynd lehetne a kompromittálódott Tosca, James pedig Cavaradossi. Scapria szerepét pedig osszuk az ügyeletes főgonoszra, Dominic Greenre. És itt jön a csavar, mert amikor a filmben Scarpia áriázni kezd ördögi tervéről, Bond, aki időközben szerez egy airpodot, az egész csapatot és azok gonosz tervét leleplezi. Jajj, de szépen van ez tálalva és kitalálva. Kár, hogy ekkor, akár csak Tosca darab végén, Vesper is halott már… James csak megbosszulni tudja szerelme elvesztését… Jön egy fergeteges lövöldözés, egy parafrázis, ahol Cavaradossi-Bond nem halhat meg...
Bregenz, Festspiele, Puccini, Tosca és Bond. A pop-art fejet hajt a klasszikus zene előtt. Ezért imádom a Bond filmeket, az ilyen Easter Eggs-ekért.
Egy biztos, hogy egyszer jó lenne Bregenzben a tóparton operát hallgatni. Csuda lenne a Tosca. Bár a filmben a sietve távozó gonoszok kiscsoportja láttán, az egyik szereplő megjegyzi; „hát na, a Tosca nem könnyű darab!”
Az igazsághoz egyébként az is hozzátartozik, hogy a Bond film forgatása idején pontosan a Toscát mutatták be Bregenzben. Szóval lehet, hogy a film készítői, akkor ott, abban a szent minutában döbbentek rá, hogy hűha, ez micsoda asszociáció lehet(ne)… És lett is...
Ahogy ma a Bujtosi-tó partján sétáltam és a fülemben pedig Scarpia énekelt, azt képzeltem, hogy Bregenzben vagyok. Vesper Lynd ül mellettem és én kérek egy vodka Martinit, nem rázva, keverve…
