Hány éves is volt Ábrahám, amikor gyermeket bízott rá az Úr? Mennyi? Gondolta, hogy rossz térdével, izületeivel, köszvényre hajlamos ujjaival nem tud majd focizni a fiával? Gondolta, hogy majd kinevetik az iskolában, hogy miért a nagypapa hozza a kis lurkót? Félt-e a holnapi haláltól, stroke-tól, trombózistól az öreg? Rettegte-e, hogy nem lehet majd ott az ifjú lakodalmán? Ilyen ember lett volna? Aki fél az időtől, holnaptól, jövőtől, amikor fiút adott neki az Úr?

Foied vino pipafo, cra carefo… vagy elhagyva a faliszkuszit… Hodie vinum bibam, cras carebo….

Ma még élünk. Ma még hideg a bor! Ma még ha hívsz, felveszem. Ha csöngetsz, ajtót nyitok. Szakítsd le a pillanat virágát, élj a mának… Carpe diem, nézd egy percig az órád, indítsd el a  stoppert. Hallod? A szívedben már perceg a szú, hajadban percek kérdése molyok tanyáznak és már talán repülni tanul a légy, mely a nyüvek seregének Téged nézett ki!

Isten hozott élet! Isten éltessen! Ma bort iszom… holnap? Holnap nem lesz…