Nézem Gődényt. Nézem, hogy ő maga sem tud mit kezdeni azzal a néhány száz, ezer(?) fős „tömeggel”, amit ő hívott ki az utcára. Nézem a szerencsétlenkedést a hangosítás nélküli lózungokkal, stratégia nélküli indulatokkal. A műdoktor nem az utcára, hanem a napsütés és a kora tavasz ellenére is jégre vitte követőit.
Miközben a másik szónok elvész a keresztény dogmatika labirintusában, addig Gődénynek épp egy rendőr igyekszik higgadtan elmagyarázni, miért törvénytelen az, amit tesznek…
Gődény nyugtatja a tömeget, nincs törvényi lehetőség a tüntetésre… Gődény csitít, hogy majd módosítjuk az alkotmányt, beadványt viszünk a „miniszterelnökség hivatalba”. Ezt is elintézi. Mindent is.
A doktor STAR WARS-os pulóverben, frissen festett szakállal igyekszik elhitetni a „drága néppel”, ők lennének az alternatíva, a tikos favoritok, tudnak egy jobb járványkezelést, bíztatnak, hogy nem kell a maszk, nem kell semmi, mert a régi életünkhöz csak annyi kell, hogy sorakozzunk fel a gyógyszerész és "vírusrealista", vagy mi a bűbánat mögé.
Fura, hogy a járvány érthetetlen elhúzódása, a szelíd „lockdown”, a hamis biztonságérzet, a vendéglátósok, vendéglátóhelyek kényszerű vegzálása, na meg a maszkhasználat pedig az ellenállás felé taszítja az embereket. Gődény okos, vagy inkább ravasz; már 2022-re készül, a választásokra, a "'nagyszerű" politikai karrierre. Arra, hogy újra lehet majd közpénzből pártot gründolni, arra, hogy be lehet jutni akár az Országházba is.
Közben újra elszabadulnak a "számok", ismét szigorítani kellene, ismét vakarhatja a kormány az üstökét, mert ha átnéznek a szlovák szomszéd portájára, hát ott bizony épp tarol a kórság…
Fel van adva a lecke. Utálom én is maszkot, mennék már koncertre, színházba, külföldre, mennék kifele a jó levegőre, meg a napra. Már nagyon unom az operatív törzs mézes-mázos tájékoztatóit, unom az untig ismételt imperatívuszt; oltasd magad…
Pedig látom, tudom, olvasom a nyugati példákat, megy a húzd meg, ereszd meg. Ahol nyitnak, rögvest zárnak is. Vigyázó szemem meg Izraelre vetem, hogy a nagy oltakozási program után ők hova, meddig jutottak.
Értem azt is, aki most veszíti el a munkáját, az iszonyú dühös, az most tényleg elhiszi, hogy mindez egy nagy globális színjáték, ördögi terv programozott része, amiben kilóra veszik meg majd a koldusbotra jutott vállalkozásokat, pedig a tiszta ész arra kér, hogy őrizzük meg a józanságunkat.
Még Gődény is ezt mondta az eltorzult arcú tüntetőnek; most eddig mehetünk el. Gyurinak eddig sem kellett volna. Szerintem. Köpött egy kis olajat a tűzre, nehogy szétszéledjen az összeterelt nyáj, de sajnos neki is be kell látnia; éljen a haza, de most menjetek haza, mert különben kurvára tele lesznek a kórházak…