Megáll az idő. Hollós Ilona énekel egy Sokol rádióból. A készülékre befőttes gumival, lapos elem fabrikálva. Megáll az idő. Az apagyi, nagyszülői ház konyhájából rántott hús illat kopog be a hűs szobába… Rotyog a húsleves, gyönge, zöld érmékre esik szét, a hámozott, salátának való uborka, majd úszni…

1931. március 22-én, ami egy szép vasárnapra esett az öröknaptár szerint, Rákosi Szidi Színiskolájában a végzősök éppen vizsgaelőadásra készültek. Tessék elképzelni, ahogy a növendékek nagy izgalommal öltözködnek, sminkelnek, dolgozik a fodrász és van aki fennhangon ismételgeti a szövegét… Feuillet…

"Körötte csend volt és sötét, de tompán ringatóan hallatszott fel hozzá az Életédes, triviális keringődallama." "Mert a boldogság, mondotta önmagának, nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak. Boldogság az, ha az ember szeret, és holmi apró, fortélyos…

Néhány napja elképedve néztem, hogy 13-15 éves fiatalok a Vay Ádám körút négy sávos útján, szemben a forgalommal egykerekeznek. Mindezt délután, Nyíregyháza belvárosában. Az autósok leálltak, a sofőrök elkerekedett szemmel nézték a mutatványos bandát, csak néhány felháborodott apucinak jutott eszébe…

Szereted Uram a marcipánt? A halászlevet, na meg a pálinkát? Ne szólj semmit. A mosolyodból tudom, hogy igen. Elég, ha bólintasz. Amíg falatozol, a koccintás után mesélek majd, hogy ma Szatmárban jártam. Tudod jól, nagy kedvenc. Annak idején Szabó tanár úr a pedagógia tanszéken legalább egy jeggyel…