1931. március 22-én, ami egy szép vasárnapra esett az öröknaptár szerint, Rákosi Szidi Színiskolájában a végzősök éppen vizsgaelőadásra készültek. Tessék elképzelni, ahogy a növendékek nagy izgalommal öltözködnek, sminkelnek, dolgozik a fodrász és van aki fennhangon ismételgeti a szövegét… Feuillet Oktáv Egy szegény ifjú című darabját mutatták be, állítólag nagy sikerrel. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a színpadon feltűnt egy legendás szépségű, akkor 20 év körüli, elbűvölő, barna hajú, álomarcú lány; Muráti Lili.

A pályatársak azt mondják róla, beszéde színes volt, kiejtése ízes és a lányból nem csupán a szépség arádat, hanem a körötte vibráló és remegő levegőből érezni lehetett, hogy egy amolyan okos lány. Muráti (Murz) Frigyes és Széll Auguszta lányában minden megvolt, amitől ma femme fatale-nak is nevezhetnénk; kiállás, tehetség és okos bűbáj.

A tehetség szárnyra kap

Muráti rá egy évre, 1932-ben Bárdos Artur jegyezte Művészszínházban tűnik fel. Zilahy Lajos Tűzmadár című detektívdrámájában kap, egy különös véletlennek köszönhetően szerepet. A nyugatos, jó szemű Schöpflin Aladár a darabról írt recenziójában külön kiemeli a pályája kezdetén járó, de máris figyelmet érdemlő színésznő alakítását;

„Muráti Liliben Bárdos úgylátszik megint egy színésznői tehetséget fedezett fel; a nagy vallomás konok arckifejezésében, merev mozdulataiban megadja az alak jellemrajzát. A rendező tanítása még érzik rajta, de a felszabadulásra való készség is. Ahogy a szülőitől, mikor a rendőrkapitány elvezeti, egy szokásszerű «kezitcsókolom»-mal elbúcsúzik, az írónak, színésznek egyaránt nagyon fínom ötlete.”

Muráti a filmszerepei után lesz egy ország ünnepelt színésznője. A csúnya lány, az Elnökkisasszony, A 120-es tempó, a Fizessen, Nagysád! mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a szép és okos színésznőt bálványozni kezdjék. Játszik a magyar George Clooney-val, Jávor Pállal, és Karády Katalin színre lépése előtt ő legdivatosabb, legfoglalkoztatottabb színésznő, példakép, igazi divatdíva.

A notórius gyorshajtó!

Muráti élete tele van rejtélyekkel, misztikummal. Magánélete csupa talány, szívügyei a bennfentesek számára is titokzatosak. A színésznő ráadásul, ahogy akkoriban inkább csak a férfiak, rendszeresen úszott, teniszezett és ahogy a színpadon, úgy a közlekedésben is imádta az adrenalinfröccsöt. Nemcsak a színpadra viharzott be, mivel kiváló sofőr volt, az közutakon is úgy közlekedett, akár egy tornádó. Lelkes autórajongóként, imádta a szép és drága kocsikat, és meg is engedhette magának, hogy csodamasinákkal rója az utakat. A Budapesti Hírlap írja, hogy 1936 májusában a Concours d’Élegance (autószépségverseny) alkalmával Muráti Lili is nevezett a legszebb autó címére, a publikum szavazatai alapján, éppen az ő Adler Juniorja lett a legszebb négykerekű a megmérettetésen. De még az autónál is nagyobb érdeklődést váltott ki Lili vezetői stílusa, ami méltán lehetett 120-as tempójú, mert a hetilapok úton-útfélen ezen élcelődtek. Ahogy a Színházi Élet szerkesztői fogalmaztak:

„Boldogan írunk a Maga számára filmet vagy színdarabot…De a kocsijába egyikünk sem ül be többé.”

(Az anyósülésen Tolnay Klári, a volánnál, a magabiztos Muráti! Tolnay talán nem félt mellette... Az is kiderül, hogy a kép készítésekor még a balos közlekedés dívott Magyarországon! )

Hogy Murátinak a gyorshajtás miatt a rendőrökkel is meggyűlhetett a baja, az már az 1937-es Színházi Élet egyik lapszámából derül ki:

„Muráti Lili néhány nap múlva kicseréli vörös autóját, amelyről olyan sokat olvashattunk a lepergett esztendőben…a szép új kocsi drapszínű, sötétkék díszítéssel. A közlekedési rendőrök már jól ismerték a vörös bestiát…most majd meg kell, hogy tanulják az új autó színeit is. ”

Szívügyek...

A legenda szerint Muráti magánéletét is valami céltudatosság, női egyenjogúság jellemezte. A belé fülig szerelmes Vaszary János színigazgatóhoz csak azzal a feltétellel ment hozzá, ha egyfajta függetlensége megmarad a házasságon belül is. Férjével ugyanis bár egy házban, mégis külön lakásban éltek, a színésznő szerint azért, hogy kapcsolatuk sokáig megmaradhasson. A házasságról azt tartotta, hogy jó a férfi a háznál, de csak addig, amíg mind a ketten jól érzik magukat egymás társaságában. Amikor megunják a közös időtöltést, mindenki menjen csak szépen haza…

Független nő volt, aki külön háztartást vitt, külön autóval járt, rengeteget dolgozott, így volt boldog. Ő az, akire ma azt mondanánk: modern nő. Nemcsak a férfiakat kápráztatta el, hanem a hölgyek is követendő példának tekintették. Szerencsésnek tarthatjuk, mert pályatársai közül szinte csak az ő személyisége és karaktere volt alkalmas arra, hogy élethűen alakítsa a tudatos, erős, de mégis kacér és szinte állandóan szerelmes kisasszonyt.

Férje segítette és támogatta feleségét, hiszen a kifejezetten neki írt szerepekben és darabokban olyan karaktereket kapott, amelyek a közönség kedvencévé tették. Humoros, sokszor rejtélyes nyilatkozataival, életéről szóló sejtelmes történeteivel folyamatosan fenntartotta az érdeklődést maga iránt. Írt verseket, elbeszéléseket, az egyik hetilapban a társasági rovatot is vezetett, valamint a Petőfi Irodalmi Társaság is a tagjai sorába választotta. Imádta a verseket! A szerelem rejtélyeiről könyvet is írt, Szeretni kevesen tudnak címmel.

„A kor egyik legszebb, legizgalmasabb és legmodernebb színésznőjének tartották, egyénisége eltért a szokványos szende szépségektől. Jó jellemábrázoló képességgel öntudatos, a férfiakkal egyenrangú, makrancos, okos, ugyanakkor erotikát sugárzó nőket játszott. Öltözködésével divatot teremtett, sok nő számára az áhított ideált testesítette meg.”

– írják róla.

A száműzetés...

Muráti Lili ugyan nem volt egy politizáló alkat, de nyíltan vállalta konzervatív nézeteit és az 1944-es német megszállás után is színpadra lépett. Rosszakarói ezt nem nézték tétlenül, sikerült elérniük, hogy koholt vádakkal nyilas-szimpatizánsnak nyilvánítsák. Emiatt már 1944-ben bujkálni kényszerülnek. 1945-ben fogják el őket, miután egy rendőrtiszt kideríti, hogy a máriaremetei kolostorban kaptak menedéket. Meghurcoltatás lesz az osztályrészük. Forróvá válik a talpuk alatt a talaj és ők még élni szeretnének. 1946-ban Bécsbe menekülnek, majd 1947-ben Madriban telepednek le.

A rehabilitáció és a hazatérés...

A kommunista Magyarországon még a nevét sem lehetett kiejteni évtizedekig, de természetesen a magyar közönség sosem felejtette el őt. A száműzetésből először 1979-ben látogathatott haza, Aczél György engedélyével. A rendszerváltás után 1993-ban, - Szeleczky Zitával együtt - Göncz Árpádtól visszakapta magyar állampolgárságát, valamint kiemelkedő életművéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje állami kitüntetést. Közel fél évszázad kihagyás után, 1994-ben a budapesti Karinthy Színház, A nagymama című darabjában tért vissza újra magyar színpadra. Itt is ünnepelte 90. születésnapját, vagy ki tudja, hányadikat. Az igazság az életkorával kapcsolatban ugyanis soha nem derült ki. Madridban halt meg 2003. április 17-én, kilencvenegy(?) évesen.