Néhány napja elképedve néztem, hogy 13-15 éves fiatalok a Vay Ádám körút négy sávos útján, szemben a forgalommal egykerekeznek. Mindezt délután, Nyíregyháza belvárosában. Az autósok leálltak, a sofőrök elkerekedett szemmel nézték a mutatványos bandát, csak néhány felháborodott apucinak jutott eszébe nyomni a dudát, ami láthatólag feltüzelte a srácokat és azok kaján vigyorral a képükön, lesajnálták az automobilban ülő bácsikákat… Őrültek, bolondok, nem normálisak, kockára teszik az életüket és fogalmuk sincs mit kockáztatnak, méltatlankodtam magamban. Napok múlva jöttem rá, hogy az évek alatt szocializálódott, szabálykövető, méretre vágott énem képes vagyok elnyomni, képes vagyok felülbírálni és akkor egyszer, mint akibe villám csap, elkezdtem szurkolni ezeknek a fiataloknak.

Eszembe jutott ugyanis Boyle bácsi nagyszerű filmje a Trainspotting.

Eszembe jutottak a kezdő sorok, meg a sokat idézett monológ;

„Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat.

Renton; - Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban.

Beteg fiú; - Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy.

Begbie; - Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat.

Spud; - Tömd tele a szádat ócska, szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavar körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd.

Tommy; - Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet. Mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka…”

Eszembe jutott, hogy valamikor én is lázadó voltam, valamikor én is gyakrabban emeltem fel a középső ujjam. Eszembe jutott, hogy akkor még nem volt mit veszítem, nem kellett azon izgulnom, mi lesz a munkahellyel, a nem létező prémiummal, nem izgultam azon, hogy mi van az árfolyamokkal, tőzsdeindexekkel, meg lehet-e koncertet, focimeccset, lakodalmat tartani. Minden nap koncert, focimeccs, meg lagzi volt. Nem izgultam azon, hogy kedvel-e a rendszer, vagy megtűr, vagy éppen le is tiltana. A biciklis banditák felébresztették bennem a sárkányfog veteményt. Ekkor már irigyeltem őket, irigyeltem a bicón száguldozó, a forgalommal szemben egykerekező fiúkat. Ezeket a forradalmárokat, ezeket a bolondokat. Irigyeltem, mert tudtam, hogy ők lesznek a Holt költők társaságának tagjai, ők fogják letaszítani a trónjáról a királyokat, ők döntik majd el, kinek állítanak szobrot és kiét döntik le. Irigyeltem, mert minden tettük, füttyük, minden egy kerékre állított mondatuk őszinte, tiszta és forradalmi volt. Irigyeltem, mert tudtam igazuk van, félre a füstöt okádó autókkal, félre a megalkuvással, félre mindennel, ami elveszi tőlünk az igazabb jövőt!

És ekkor már én is biciklis srác akartam lenni és ordítani az éjszakába József Attila versét;

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.  

Fura ez, amikor az ember megérzi magában az erőt, a lázadást, a forradalmat. Megérzi, hogy cseppet sem öreg, hogy még dobog a szíve, még tud szeretni, gyűlölni, hogy még képes átkozottul küzdeni, harcolni és tud úgy szerelmes lenni, mint „szűz nyűvő, bátor diák-korában”… A srácok döbbentettek rá, hogy még nem merült le az elem, hogy tudok én még cigányzenészeket vinni a kedves ablaka alá és tudom még énekelni az Akácos utat...

És éreztem, hogy velem van az Isten, mert a Jóisten a langyosat kiköpi, csak azokat támogatja, szereti, akik szívből, akik halálba verselve, akik eget rengetve, akik forradalmat csinálva, szembe szélben, jégesőben, hóban, fagyban… A Jóisten a verselőket szereti, mert azoknak szíve van. Azoknak ereje, égig dobolt dühe van.

Hát tekerek utánatok srácok és az égnek emelem a biciklim első kerekét; miénk itt a tér, miénk itt a szerelem és még a jövő is a miénk!!!