Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Megszólít a Vidor éjszakája...

2020. augusztus 23. - Cardinalis

Te! Éjjel, amikor elcsitult a város… tudod ilyenkor a Vidor alatt nagyon él… Mindegy itt veszélyhelyzet, vagy tiltás, az élet az olyan, mint a kiskutya, addig kapar, amíg ki nem szabadul. Szóval, éjjel, amikor elcsitult a város, már egyedül bolyongtam. Meg fogsz lepődni! Az árokparton Kosztolányi és Krúdy kártyázott. Azt mondták, megnézték a Vidnyánszky féle Buborékokat, aztán Girhiny Gyulánál kértek fröccsöt. Krúdy azt is mondta, hogy a Gedeonban jó a sör is, de a nyírségi lányok meg a Városháza elé ülnek, mint a galambok. Te! Nagyokat nevettünk, mert Gyula bá’ fürödni akart, Dezső meg nem kívánta összevizezni a csokornyakkendőjét. Arra hivatkozott, hogy ő bizony attól fürdés közben sem válik meg, senki fia, borja kedvéért és ugyan nagy tisztelője Gyula bá’nak, de egyébként is!

Ilyenek ezek a szabadkai pestiek! Eljönnek Nyíregyházára urizálni… Mivel nem tudok ultizni, otthagytam őket az árokparton. Állítólag az volt a tét, hogy ha Gyula bá’ nyer, akkor Dezső mégiscsak nekiindul a víznek, egy szál csokornyakkendőben…

Mentem tovább. Ismered ezt a környéket. A Nefelejcset, a Gézát, a Mákot. Képzeld, épült ide egy kedves játszótér. Az erdő szélére. Napelemes fényekkel… Szeretnéd! Ott ülnénk le és újból és újból elmondanám neked Weörestől ;

Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?

Szóval lehet, hogy Kosztolányi miatt, vagy csak úgy, mert mellé szegődött, zsebre dugott kézzel, fütyülve a Jóisten, szóval ki tudja miért, de én megéreztem az élet ízét… Ott ebben a nyár végi, forró éjszakában, a magány fényes sztanioljába csomagolva, égre vetett arccal bámultam a végtelent. És ahogy a csillagok között kiszúrtam a Marsot és a Vénuszt, arra gondoltam, de tényleg arra, hogy ott kergetik egymást, minden áldott éjjel, de oly nagyon ritka, hogy csókot tudjanak egymásnak adni… (link) Így aztán bolond dalokat halkan fütyülve róttam az utam. Mentem előre, ahogy vitt a láz, a vágy, a testbe zárt élet. És éreztem, hogy csak egyetlen igaz dal létezik, egyetlen mellkas mögé zárt altató. Egyetlen vallomás, egyetlen örök sláger… A többi, mind csak hasonlít rá!

  

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr3816173698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása