Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

A rekord...

2020. július 14. - Cardinalis

 

She was more than beautiful/Closer to ethereal/With a kind of down to earth flavor…

Ötven fekvőtámasz. Nyújtás. Hátrahúzza a lábát. Egyensúlyozik, mint egy halászmadár. Mikor lett ennyire hajlékony? GPS beállít. Zene szól. Mick Jagger énekli… Anybody Seen My Baby. Jó lesz. Konstatálja. Kezdeti tempónak mindenképp. Belehúz. A négysávos alatt kamaszok hiszik, hogy övék a világ. Csókolóznak. Egy höngiből valami piszkos szájú rapper szól. Isznak, cigiznek. Az anyjuk eltörné a kezük. Eszébe jut Gabi bá’ az úttörőtáborban. Persze alig volt több mint 10 és az idősebb keletnémet lányok épp a nyelves puszi művészetére tanították, amikor rájuk nyitott tan’bá’… „A pucátokat a porba kellene dugni!!!" – ordította…

She confessed her love to me/Then she vanished on the breeze/Trying to hold on to that was just impossible

Mindig ellentétesen fut. Az óramutató járásával megegyező irányban. A többiek meg szemben. „Achtung! Ein Geisterfahrer!” - Mit egy? Hát mindenki… Belehúz. Mikor lett ilyen törpe? Mikor lett ilyen kishitű? Mikor ment ennyire össze a város? Mikor lett minden ennyire semmitmondó? Mikor lett ilyen nagy Debrecen? Mikor lett a világ ilyen megvetendően törpe? Hobbit. Babszem Jankó. Metszet egy mikroszkóp alatt...

Close my eyes/It's three in the afternoon/Then I realize/That she's really gone for good

Utálja magát. Utálja a futva vegzett munkáját. A gályázást. Utálja a semmi kis világát, a három törpe vulkánnal. A tóval, a design-lakással, a mocskos dankasirályokkal, a sosem nyugvó kecskebékákkal. Utálja a két számmal nagyobb kocsiját, a szűk garázst, a jéghideg spanyol csempét. Utálja a kérdéseket. Utálja a válaszokat. Az emlékeket. A nagyon akarást, az ajándékokat. Utálja a sok betűt, a hitét. Megmosolyogja a hiú ábrándot, hogy gyerekkora óta szereti az Isten… A családban hagyománya van a bénázásnak, és lábujjheggyel igyekszik lökni, tolni magát. Beindul a szökőkút, az egész látvány átmegy nyárközépi giccsbe… Liheg. Geszti énekli; ő is így csinálta velem az ágyban. Nagy bajban voltam és kisgatyában...  

If I just close my eyes/I reach out and touch the prize/Anybody seen her around

A szemben futók mosolyognak, intenek. Ismerik. Utálja ezt is. Utálja, hogy nem láthatatlan, hogy még bírja a szív, a tüdő, hogy tud köpni, ínat feszíteni, tud még izomnak, észnek parancsolni. Megveti, kineveti és lesajnálja… Aztán, amikor az órán lihegve megnyomja a gombot, akkor épp egy hatéves rekord dől meg... 14 perc alatt futotta a 4 kilométert…  

I must have called her a thousand times/Oh, sometimes I think she's just in my imagination…

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr6316006468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása