Állsz a szekrény előtt. Tegnap még tele volt örökmozgó vágyakkal. Folyton csicseregtek, énekeltek, teletöltötték a vízforralót és hagyták hadd táncoljon, mint egy shuffle-dance világbajnok. Tegnap még szétrúgták a vágyak a ház oldalát, törtek-zúztak és kijózanodva a szemembe vágták; jó biztosításod van…
Állsz a szekrény előtt, a szín szerint válogatott pólók unalmas csendjét szimatolva. Állsz, mint önmagad árva szobra, mintha el semmi hinnéd, megint itt a céda; a nyár.
Hát hova költöztek azok a vágyak? Hol van a szent esküdözés, az átvirrasztott éjszaka. Hol van az a bűbáj imádság. Hol van az az ének, ami visszaénekel. Hol van az a tánc, az a kacagás, amire rendőrt akart hívni a szomszéd?
Hol vagy te és nem mellékesen, hát hol a francba vagyok én?
