Este gyere. Napnyugta után. Amikor a Vénusz a legfényesebben ragyog. Amikor a szoba négy fala a legmohóbb, elnyel, megrág és emészt.
Éjjel gyere, amikor feljön az Orion és Atlasz hét lányát kezdi üldözni.
Gyere akkor, amikor augusztus éjjel a félénk hullócsillagok a Tiszába jönnek fürödni.
Gyere, akkor, amikor nem várom. Lopj el, vigyél el! Vigyél ablakok, kertek alatt. Vigyél fel a tengerszemhez a Tátrába.
Úgy vigyél, mintha csecsemő lennék, úgy szeress, mintha halhatatlan lennék. Úgy szeress, mint, amikor először szóltam utánad egy álmos délutánon.
Úgy szeress, mint amikor a nyakamba ugrottál az egyetemnél.
Úgy szeress, hogy ne ébredjek fel, hogy soha ne ébredjek fel…
