"A legbámulatosabb alkotó maga a természet, de észrevenni varázsát, becsét, csak kitartó búvárkodással és kellő alázattal lehet."

Hermann Ottó

Létezik egy Magyarország a világ legvégén. Létezik egy ország, amit csak kevesek ismernek. Mesés orchideák, csodaszarvasok, és nagy fülű baglyok lakják, a fákon aranyalma terem és egy öreg vackor mutatja az utat a Sarkcsillag felé a Rókás-legelőn. Létezik egy ország, az eget sosem karcoló Kaszonyi-hegy, meg a mindig álmos Hoportyó között. Errefelé az akácokból méz csöpög májusban, meglassulnak, meglustulnak az ezüst folyók és az álmos furcsa árkokban, boldogan ringatózik a sás és káka, meg kikacag a békalencse. Van egy ország, Erdőhátnak hívják. Huszonnyolc zsebkendőnyi faluval. Tán itt született Ludas Matyi. Vagy a közeli Nyíren?

Tiszahát, Szamoshát, Túrhát… 150 éves tölgyek, gyertyánok mesélnek arról, hogy micsoda szálak nőttek erre egykoron. Egy régi világ darabkái élnek még a Bűr-, a Téb-, a Ricsei, na meg a Garbolci-erdőben és rejt egy álomvilágot a Géci-sűrű. Itt vagyok otthon, itt ahol a Túristvándi vízimalom recsegve mondja és mondja, milyen volt a fiatalsága. Itt született Móricz, itt dagasztotta a sarat Végh Antal, de egy ködös, zúzmarás hajnalon itt fejezte be a Himnuszt Kölcsey. Volt itt úr Báthory, Károlyi meg a nagyságos vezérlő fejedelem, Rákóczi is. Kuruc ez a vidék, kuruc erek, kurucos utak kötik össze és az emberes pálinkákból decemberben is kiugrik a tavalyi nyár.

Jajj, de szerelmes ebbe a vidékbe Habarics Béla. A lábához térdeplő összes bokor nevét, virágát tudja. Rámutat a pompás sisakoskosborra, térdepel a mocsári kockásliliom előtt és tudja, ha a dányádi téltemető után néhány héttel a kaporrózsa is sárga virágba borul, már eltehetjük a téli kabátot.   

Járja a Rókás-legelőt pihen az öreg vackor alatt, és a szemével végestelen végig bejárja a Tejutat. A Túr-bukónál zuhanyzik kora reggel, neki gomolyog a köd, hogy fényképei még mágikusabbak és mesebelibbek legyenek. De észreveszi a tarpai cserépen bújócskát játszó fülesbaglyot. Ráköszön a sárgafejű királyka, modellt áll a mélázó szúnyog és neki prüszköl a Hunort és Magort is a Kárpát-medencébe vezető, öreg csodaszarvas.

Habarics Béla úgy fotózza ezt a vidéket, mintha nem lenne más szegelte a világnak, mintha minden csodát ide rejtettek volna. Lázas igyekezettel, szerelmetesen dobogó szívvel és nyughatatlan igyekezettel, de legfőképp lokálpatrióta alázattal.

Béla fotóit bárki megtekintheti a Facebookon, de időről-időre kiállításon is megcsodálhatjuk szűkebb pátriánk rejtett titkait. Ezek sorok pedig azért íródtak, hogy Debrecen lakosaihoz is eljussanak, mert a  természet szerelmese legközelebb ott mutatja be a munkáit.

Habarics Béla: Varázslatos Szatmár-Bereg című kiállítása január 23-án, csütörtökön este 6 órától nyílik meg az Egri Borozó Borbarát Galériában, a Bajcsy-Zsiliniszky út 4. szám alatt.

Gratulálok!

további képek itt érhetők el: (link)

további információk itt: (link)