Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Amikor a boldogság rátalála…

Levél féle Balassi Bálintnak...

2020. január 10. - Cardinalis

 

..Mint egy gyöngy az foga,

Tiszta mézzel foly ő édes szava….

Bálint bátyám! Fergeteg havába léptünk és a tegnapi ónos eső után, mámma derűs éggel ajándékozott meg minket a Jóisten. Vannak az a szerencsésen kegyelmi napok, amikor a hűvös szellők, meg a légben kavargó por, korom, füst ellenére is tavasz lesz a szívekben. Okom nincs rá. Délibábos nézetek ezek. Ahogy az ember szíve, lelke, meg a vér az erekben egyszer csak fütyülni kezd. Hitelre vettem a tavaszt. Drága pénzt fizetek majd érte, ha jövő héten a pára, a köd és a rokkant, mozgásképtelen, ótvaros levegő majd ránk ül és a szürkeség szivárog be az összes ablakrésen, kulcslyukon…

image-0-02-04-339f68693fa5d418884cb65874f24b33d7336d4da3492755677892f35083eda5-v.jpg

Meg kell élni a pillanatot, Bálint Bátyám! Meg kell élni a ragyogást, bepólyálni, gyolcsba öltöztetni. Tudja, egyszer a déli tengereken hajóskapitány voltam. Egyetlen utasom volt. Egy angyal. Egy igazi angyal, aki úgy tudott nevetni, hogy a szemközti sziget, hófehér sziklái szétsugározták az egész Jón-tengeren. Azon a nyáron szebbek és ízletesebbek voltak a halak, zamatosabbak a kagylók és a tintahalak divatos színeket eregetve menekültek a ragadozók elől.  Jajj, Bálint bátyám! Tudja én akkor kimerítettem az életemre kapott boldogságcsomagot. Ki én. Eljátszottam, egyetlen napra feltettem és most lógó orral nézhetem, hogy mások jobban osztották be a kincsüket.

És most tudja, nem maradt más, minthogy ebből a keserű jelenből erényt kovácsoljak, hogy újból elhiggyem, lehetek még kapitány, lehetek még büszke madár, lehetek még imádság egy meggypiros ajakon, lehetek még vágy, álom és talán még dalba foglalt kandúr is…

Akkor most úgy csalogatnám ki a boldogságot a csigaházból, mint gyermek, hogy jöjjön ki ég a háza ideki és kapna tejet, vajjal, kapna spagettit rózsaszínbe forduló rákocskával, venném zsákszámra a rudit és ölelném, ölelném az én egyetlen, elveszettnek hitt, de megtalált boldogságom…

De bátyám! A harcos nem könyörög, a harcos nem álmodozik. A harcos nem hullat könnyeket. Csak veszi a kardját, suhint és kettészeli a januárt, kettévágja a tavaszt, nyarat és a szerelmet fogva tartó évessé nőtt, keserves telet…   

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr7915402476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása