És összefolyik gyerekkor a tegnapi álommal. Meg emlékszem a paszulyra, amit nedves vatta alatt csíráztattam és tejfölös dobozban neveltem. Fura látni, hogyan nő meg az élet. Vajon beléd tudtam volna szeretni, ha már pólyásként is látlak? Lennék én Neked Tokaj, hol szelíden egyesül két élet folyója.…