Aztán. Végül. Legvégén. Majd mások nevetnek, majd mások kacagnak, majd mások szeretnek. Majd mások ölelnek. Majd mások mosolyognak. Rád. Majd mások főznek, majd mások remélnek, szeretnek és hisznek. Itt és most beszakadt az univerzum. Itt és most a szingularitáson túl, már nincs semmi.  Utánam nem jöhetsz, vissza nem térhetek. A relativitás szabályról csak feltételesen... Köszi a halakat és az összes csókot. Köszönöm, hogy volt néhány jó napom.