A LIDL limitált szériás felvágottjai között a napokban különleges májasokat találtam. A pezsgős aszpikkal készültből, egyet rögtön a kosárba helyeztem, mert már máskor is kellemes pillanatokat okozott. Görögkatolikusnak böjti időszakban efféle, világi kényeztetés igazából csak vasárnap jár, de azt már nem árulom el, melyik reggelemet tette kellemessé a Németországból származó májkrém.

Fura szokásom, hogy falatozás közben alaposan megnézem, mivel tömöm a fejem és persze arra is kíváncsi vagyok, hol készült a termék. Az etiketten az állt, hogy egy bizonyos Franz Wiltmann nevű KFT. gyártja, valahol Észak-Rajna Vesztfália és Alsó-Szászország határán egy Versmold nevű kisvárosban. A húsipari cég magát csak az élvezeteknek élő emberek (Marke für Geniesser) márkájának becézi, és nem átall egy bunkósbottal felfegyverkezett ősembert választani jelképnek.-)

Nincs is ezzel baj, ha már lúd, meg sertés legyen kövér, ízletes, fogravaló meg úgy általában emberi fogyasztásra alkalmas, meg az sem baj, ha különlegesen fűszerezett, hagyományosan készült, esetleg kellemesen füstölt meg lehetne ezt még fokozni. A zsíros disznót most visszaszívom, a lúd legyen kövér, a disznó meg csak akkor, ha tepertőnek meg pecsenyezsírnak szánjuk. No, de aki már vágott világhíres mangalicát, az tudja, hogy ott bizony nem leszünk híján a zsiradéknak sem.  

Mielőtt mellékvágányra tévednék, a Wiltmann cég érdekes, finom májasokkal boldogítja a világot és abban sem kételkedem, hogy a cég a szalámik, kolbászok szövevényes világában is elboldogul. Amikor a Google-n található vélemények között tallóztam, arra számítottam, hogy megerősítik bennem a tudatot, Wiltmannék odateszik magukat.

Az első vélemény azonban leforrázott és megdöbbentett. Egy muszlim férfi azt panaszolta el, nem kímélve a céget, hogy már micsoda szemtelenség, hogy az általuk gyártott pulykaszalámi csomagolásán elől nem szerepelt, hogy sertés szalonnát is tartalmaz. Aztán továbbment, ő is és barátja is vásárolt a termékből, amit aztán - horribile dictu - a gyerekei is jóízűen fogyasztottak el. De azért, álljon meg a világ, de tessék már a termék csomagolásán elől is feltüntetni a disznóságát! Mert ugyebár neki a vallása a disznóság fogyasztást tiltja, ő meg a nagy sietségben nem vette ezt észre. És jól lepontozta az egyébként ízletes termékeket.

Hümmögtem magamban. Azon gondolkodom, hogy az EU összes határán, repülőterén, vasútállomásán ki kellene írni; ez itt Európa, eszünk disznóhúst, iszunk alkoholt, imádjuk a miniszoknyás nőket, de mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon tiszteljük is őket, hirdetjük az egyenjogúságot, nem gondoljuk, hogy a kereszténységen kívül nincs más vallás, nem térítünk erőszakosan, nem ölünk meg senkit azért, ha nem tartja Krisztust megváltónak, nem börtönözünk be senkit, aki nem úgy gondolkodik, ahogy mi, egyelőre nagyon is humanisták vagyunk és látva Nyugat-Európa emberfeletti igyekezetét befogadók is.

(Titokban még Kelet-Európa is befogadó, de nem szívesen megyek bele politikai játszmákba.)

Egy bizonyos pontig nagyon is befogadók és elfogadók vagyunk. Addig a bizonyos vörös vonalig. Addig, amíg minket is tiszteletben tartanak, amíg a mi kultúránkat, jogrendszerünket, hagyományainkat is elfogadják, amíg nem kérnek olyat számot rajtunk, ami itt nálunk teljesen hétköznapi és természetes. Merthogy ismerve a húsipar tradícióit, nálunk a baromfiból készült felvágottak szinte kivétel nélkül tartalmaznak némi disznóságot…    

Ja, egyébként meg nagy a világ és nem Európa a közepe…