- Mi a horoszkópod? – kérdezte a lány a férfit.

- A horoszkópom? Úgy tudom törpe – felelte bizonytalanul és ujjaival dörzsölni kezdte azt állát.

- Törpe? – hitetlenkedett a lány. – Hát olyan horoszkóp nincsen! – kacagta a megszeppent lovagot. – Talán rák, kos vagy leginkább skorpió. Az illene magához – mosolygott hetykén.

- Miből lehet választani? – kérdezte a félénken a pasi.

A lány kuncogott. Barna hajába belekapott a szél. A bohókás április pírt csalt az arcára.

- Azt nem lehet választani. A születésed pillanata meghatározza a horoszkópod.

- Mondom, hogy nekem a törpe, az illik is hozzám - erősködött a férfi…

- Bak, Vízöntő, Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, és az utolsó, a decemberi a Nyilas… Ha az volt a kérdés, hogy tudom-e őket fejből, akkor lépjünk ezen túl… - komorodott el a lány.

- Mi volt az utolsó? – meresztett nagy szemeket a férfi…

- Nyilas… vágta foghegyről hozzá a lány.

- Nyilas? Az, hogy néz ki?

- Félig ló, félig ember. Furcsa szerzet, egyszerre, vad, kezelhetetlen, ösztönös állat és örökkön-örökké magasztos gondolatokkal megáldott filozófus. Négy lábbal nyargal, de neki mindig állni látszik az idő. Nem is foglalkozik vele, csak vágtat a szakadék felé...

- Akkor póni nyilas vagyok - mosolyodott el a férfi és ezzel lezártnak tekintette a kérdést…