Az őszi avarba vackolom el az életem. Az őszi avarban fázós sündisznók között találnál, ha erre járnál. Rumtól édeskés éjjelek, bortól álmodó hajnalok. Nem kelni fel, csak ha már elmúlt az összes fájdalom, az összes keserű nyál a számban. Jajj, cinikos is ez az ősz. Cinkos, mert eldugja a fényt, hogy a könnyek szemérmes bája diszkrét maradjon. Te tudod, melyik a kedvenc mesém? Tényleg tudod? Úgy kezdődik, hogy te vagy benne a királylány én meg a csillagszemű juhász. Úgy kezdődik, hogy senki sem hiszi a végét.

Hazudtál, nem is ismered a kedvenc mesém…

Mondom a sűrű, bujtosi avarban megtalálsz, ha erre jársz…