Beispiel: Ich bin immer allein. Waere ich doch nicht immer alleine…

In den Beispielen sieht die reale Welt wirklich sehr trist aus. Die Wunschwelt im Konjunktiv II dagegen ist rosig. Die Wunschwelt zeigt das Gegenteil der tristesten realen Welt, bleibt aber wahrscheinlich ein Traum und somit irreal.

A távolság most üveggolyó. Remy Martin illatú éjszakák. Egy Casino aranyozott ajtaja. „Szegény vagyok szívecském…” „Macht nichts!” és intenek csak az 1,20-as gardróbot kell leszurkolni. Pedig nem vagy szegény. Csak éppen elhallgatod… Ladies night. Parfümbe mártott kiskosztümök, hosszú barnára sült lábakon sétálnak. Én Lóci vagyok ma este. Vigyorgok. Die Wunschwelt… Hol jár az eszem? Csak a Black Jacket figyelem és a nagy víz felől, langyos szél kezd fújni.

VAGYOK, AKI VAGYOK. Az életnek rosszul nősült veje… Jövök a Papok-rétjéről. Jövök a Bujtosról és hozom magammal a szent vágyat. A görögkeleti szertartást, a németes tartást és az elmúlt évtizedek tapasztalatait.

Hol búcsúzol el a nyártól? Kivel búcsúzol? A megismételhetetlenség józansága tanít fegyelemre. És már csak az fáj, hogy nem tudtalak megunni. Nem tudtam azt érezni, hogy elég. Hogy torkig vagyok. Nem tudtam rád unni, mint a kiábrándító filmekben, a drámákban. Maradt ez a kínzó szomj, ez a vad éhség. Tudod, amikor a sav a gyomrod, a torkod rágja. Maradt ez a gyógyszer nélküli szívhurut.

És maradt valami, amit csak Élet-magnak hívok. Valami, amiben ott a nosztalgia, ott mindaz, amit átéltem. A mi minden lehetnék, lehet kápráztató érzése. Itt van mindjárt a futás. Arra gondolni, hogy holnap türkíz víz körül futok, lehengerlő. Arra gondolni, hogy maradt még valami nekem. Mondjuk a világ. Az egész nagy világ. És innen nézve milyen kicsinyes, hogy ebből az összes masszából csupán 50 kilónyi (ungafaer) nőre vágynék. Kicsinyes. Abszurd. De felemelő.

És most, amikor szembe jön velem a világ én leseprem a vállamról. Hadd ugráljon körbe, mint egy kutya. Hadd örüljön nekem gyermekként. Hadd higgye a világ, hogy talán én is amolyan fontos alkatrész vagyok. És hadd hitessem el magamról, hogy a semmiségemnek súlya van.

Hát most ez a ciprus illatú éjszaka akar mesélni valami szépet. Ez a ciprus illatú éjszaka készül elaltatni.

Katona vagyok, vadakat terelő juhász vagyok és űrhajós. Van egy távcsövem. Addig akarom állítgatni, amíg meg nem látlak benne. Addig csavargatom majd a gombokat, míg az űrből meg nem pillanatalak.

Akkor is, ha sellőnek képzeled magad és a tengerek mélyére bújsz. Ha beköltözöl egy vastag héjú kagylóba. Akkor is, ha minden műszer szerint csak egy bolond vagyok.

Bolond boldog. Akihez most egy csillag jött el rólad mesélni. Azt mondja sötétre húztad a redőnyt, de ő a legapróbb résen is belát.

Mondd a mesét! – nógatom és az édes álom, mosolyt csal a pókerarcomra…