- Szia! Levennél innen? – szól egy selypítős, vékonyka hang a hátam mögül a görög iskola udvarában. A színpadon Mikó István, meg a Mandala éppen Hyppolitot játszik. Hátranézek és abban a pillanatban megáll bennem az ütő. Egy picurka, meseszép kislány lóg két méter magasan a szeren. Ha leesik, biztosan eltöri a kezét lábát. Azonnal felpattanok a székből, odaugrok és akkor a kis szőke királylány, mintha tudná, hogy már odaértem elengedi a felnőtteknek is magas mászókát és az ölembe pottyan. Szerintem Exupéry sem lepődött meg jobban, amikor a kis herceggel futott össze a sivatag kellős közepén, ezer és ezer kilométerre minden lakott területtől.

- Még egyszer! – selypíti a tündér és már kotor is felfelé. Lopva nézek körül, hogy hol vannak a szülei, de senkit sem látok. A tömeg a színpaddal van elfoglalva.

- Ígérd meg, hogy nem esel le! – szólok a mesekönyvből kilépett királylányra, aki hamiskásan elmosolyodik.

- Nem ígérem! – mondja jó hangosan. – Mert úgysem esek le! - kinevet.

- Akkor ne ígérd meg, csak ne ess le! – felelem neki.

- Nem ígérek semmit! - dacol velem cicázva és mint egy parányi olimpiai bajnok szertornász, ismét két méter magasan lóg. Aláállok, elengedi a vasat, elkapom. Kacag.

- Hogy hívnak? – faggatom.

- Annának. Kerezsi Annának és Kántorjánosiból jöttem – nem is mondja, inkább dalolja. - És tudod mit? – kérdezi mint egy kikapós fruska. – Én már kiscsoportos vagyok! – közben az ujjával hármat mutat.

- Én meg nagycsoportos! – vágom rá neki, hogy megmutassam legény vagyok a talpamon, meg tudok nagyot is mondani.

- Azt rögtön gondoltam! – mondja akadémikus komolysággal Anna. – Akkor elkapsz? – teszi hozzá.

Már vagy harmadjára mászik és huppan a kezeim közé kacagva. Amikor nagyon komolyan megkérdezi; - Látod azt a fekete ruhás bácsit?

- Látom! - felelem és kíváncsian várom, hogy vajon mit fog mondani Szocska Ábel, püspök atyáról.

- Ő Ábel atya. Tud teát meg kávét főzni, mint apa! – és közben, hogy elhiggyem neki a bizalmas infót bólogat a formás buksijával.

- Honnan ismered te Ábel atyát? – kérdezem meghökkenve.

- Ismerem és kész. Már játszottam is vele! – kéri ki magának Anna.  

Mire az első felvonás vége lett már minden mászókát megmásztunk, ittunk a kerti csapból és lejmoltunk szörpöt is Girhiny Gyuláéktól. Aztán Anna szülei lejöttek a mobil színpadról és hazavitték a  királylányt. Azt hiszem, szerelmes lettem...