Még nincs egy éve, hogy az erdélyi magyarság egyik leglíraibb szószólóját, Kányádi Sándort, magához szólította a Jóisten. A csíksomlyói pápalátogatás után azt álmodtam, hogy vele készítek interjút, értékelje Őszentsége vizitjét. Az álmomban így hangzott a beszélgetés... 

„…de eljut-e az én fohászom

eljuthat-e vajon tehozzád

útjaidat úton útfélen

szertartások barikádozzák…”

• Nézte a pápalátogatást, Sándor bácsi?
• Persze, hogy néztem. A román tv-ben mutogatták, hogy vitték azokkal a nagy, fekete autókkal az erdélyi falvakon keresztül. Mócok, románok, magyarok meghatódva integettek neki. Katolikusok, reformátusok, ortodxok, mindegy volt melyik felekezethez tartozik, integettek. Még a szemük is könnyes volt az örömtől. És milyen a Jóisten, Ferenc pápa meg lehúzta a kocsi ablakát és mindenhol visszaintegetett. Volt is ámulat!
• Nagy dolog, hogy eljött?
• Már hogyne lenne nagy dolog! Ezek a hegyek nem mennek Rómába, de most Róma jött el a hegyekhez. Amikor februárban kiderült, hogy jön, sokan csak legyintettek, hisszük, ha látjuk. Tudja, fura, nagy dolog ez. A pápa Erdélyben? Sokan azt hitték a Szentszéknek nincs is olyan térképe, amin rajta lenne Erdély. Aztán csak ide talált. Igaz Bukarest felől jött, de idetalált.
• A reformátusok is őszintén tudtak örülni ennek a vizitnek?
• Nézze, Csíksomlyót évszázadok óta a szellemi élet központjaként tartják számon Erdélyben. Itt nem arról van szó, hogy a ferencesek építettek oda egy szép templomot, ahol imádkozni lehet. A ferencesek ősidőktől fogva tanítottak is. Eleinte csak a nép egyszerű gyermekeit, aztán egyre magasabb szinten. 1630-ban már bizonyosan gimnáziumot működtettek és eljutottak a kántor- és tanítóképzésig. Hozzájuk kötődik a magyar nyelvű, erdélyi színjátszás létrejötte, a nyomdájuk nélkül nem terjedtek volna az énekeskönyvek, kalendáriumok. 1849-ben ők nyomtatják azt a Hadi Lapot is, - Gál Sándor, csíkszentgyörgyi származású ezredes kezdeményezésére-, ami beszámol a szabadságharc eseményeiről. A ferences szerzetesek őrködtek a vallás, a hit felett, vigyázták a kereszténységet és a magyarságot, nélkülük Erdélynek biztosan más lenne az arculata. Gondoljon bele, a katolikus székelyek 1567 óta minden évben elzarándokolnak a kegytemplomhoz, majd a nyeregben közösen imádkoznak. Közel 500 éve, minden pünkösdkor felkerekednek és kezet fognak egymással. Micsoda erő lakozik Csíksomlyóban, micsoda akarattal támasztották meg a hitet a ferencesek. Ez az argentin pápa meg ugye eredetileg ferences testvér. Ha a szentszék méltóságainak nem is, de neki illett tudnia, hogy itt az erdélyi hegyek között megbújva, létezik egy kegytemplom, meg rendház, ami legendás búcsújáróhely is. Egyszóval örültünk annak, hogy ilyen szerencsés csillagállás alakult ki. A reformátusok nyakas, puritán, rátarti népek, de cseppet sem irigyek és úgy vannak vele, ami jó a magyaroknak, az jó nekik nekik is.
• De léteznek olyan szirénhangok, hogy igazából a pápa az ortodoxokkal való jó viszony jegyében jött ide. A szentbeszédben is az összefogást, a megbékélést hangsúlyozta.
• Elégedetlenek, hőbörgők mindig voltak, mindig is lesznek. Nagygalambfalván, a falumban élt egykor egy román, ortodox pap. Ritka jó ember volt. Sarbunek hívták. Édesapám is nagyon szerette. Mi reformátusok nagyon tiszteltük és sokat segítettünk rajta. Egy fia volt, aki soha nem nősült meg. Mi temettük el, apát és fiát is. Amikor virrasztottunk, azt énekeltük, hogy Tebenned bíztunk eleitől fogva. A román papnak magyarul, református módra énkeltünk. A megbékélés itt kezdődik. Vasárnaponként, egyszere nyíltak meg nálunk a templomok ajtajai. Mind a mennyországba hívogatott. Mondja meg, nem mindegy, hogy melyik ajtón indulunk el a Jóisten felé?
• A román ortodox egyház soha nem látott lendülettel épít templomokat Erdélyben is és nem éppen a megbékélésről híres. Ferenc pápa látogatása javíthat valamit a kialakult helyzeten?
• Nem vagyok én ennyire jártas egyházi kérdésekben. Egy biztos, mindig azt mondtam, úgy szeretnék Erdélyben magyar lenni, ahogy Finnországban a svédek. Finnországban az egész oktatás kétnyelvű, az óvodától kezdve az egyetemekig találkozhatunk svéd nyelvű intézménnyel. Számukra könnyebb ezekbe az intézményekbe bejutni, hiszen arányaikban több a férőhely számukra, mint azoknak, akik finn anyanyelvűek. Merthogy a nemzeti egység és az önállóság érdekében a finn és svéd nyelvű politikai erők kompromisszumra jutottak a nyelvi kérdésben, világosan kijelölték a két nyelv arányait és jelenlétét az államgépezetben, oktatásban és az élet más területein. Jómagam azt mondom, az egyháznak is hasonlóan kell működnie; ahol van református, legyen templom, pap, iskola is, ahol van római katolikus, vagy görögkatolikus, ott legyen saját templom, pap, meg iskola is… Nem olyan nehéz dolog ez…
• Sokan várták, hogy magyarul is megszólal a pápa. De csak olaszul beszélt. Persze mindent lefordítottak magyarra, meg románra is.
• A pápa nem döntőbíró. Nem akart történelmi kérdésekbe bonyolódni és jogosan elzárkózott attól is, hogy igazságot szolgáltasson bárkinek is. Nem az ő dolga. Volt, aki azt várta, hogy aktuálpolitikai vagy kisebbségi kérdésekben is megszólal. Nem tette. Van, aki azt mondja, hogy a protokoll nyert, mások szerint ezzel is a megbékélést szorgalmazta. Tudja, azt hiszem okosan felkészítették erre az útra. Tudta, hogy elegendő egy félreérthető gesztus, egyetlen apró részrehajló mosoly és akkor az egész körút hibavaló. Ki kell mondani, a pápa nagyobb összefüggésekben látja a világot. Nehéz nekünk magyaroknak, akik a trianoni kereszttel a nyakunkban mindig azt várjuk, hogy valaki segít rajtunk. A pápa ellenben azt látja, hogy itt Erdélyben, magukat kereszténynek nevező felekezetek acsarkodnak egymásra. Ezt pedig nem akarja támogatni… Persze ettől még az emberben él egy kis csodavárás, hogy na majd most a pápa igazságot tesz. Majd Őszentsége megmondja, hogy mi az igazság…
• Van valami tanulsága ennek a látogatásnak?
• Nem kell mindig tanulság. Ám azt gondolom, hogy a lelki élményen túl, lett s lesz haszna a csíksomlyói pápalátogatásnak. Ferenc feltette a térképre Erdélyt. Rávilágított, hogy az ortodoxok mellett pápisták, római- és görögkatolikusok is élnek Transzilvániában. Az ő látogatása megerősítette, hogy ez egy sokszínű, soknemzetiségű, sokfelekezetű vidék, amelynek értéke pontosan ebben a tarkabarkaságban lakozik. A búcsúba járó magyaroknak ajándékot hozott és köszönetet mondott, hogy közel 500 éve tartják a hitüket. A pápa látogatása ajándék volt minden magyar számára. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a csángók is magyarul misézhetnek… Talán csak nem kellett volna, ennyire sietnie. Jó lett volna, ha hallja a székely himnuszt is, mert misének akkor van vége, ha azt is elénekelték... Ezért, ahogy 1976-ban, A halottak napja Bécsben című versemben, most is Hunyadi Mátyáshoz fordulok. Az igazságoshoz. Ahhoz a királyhoz, aki egyszerre román és magyar. Hozzá fordulok, hogy közös dolgaink végett, továbbra is Ő legyen szószóló idefent…

Fotó: Székhelyhon, Beliczay László