Töredelmes leszek. Tört bokával, tört számokon, tört életet élek. Mondhatnám ez maga a törtelék. Vagy maga a személyes, tragikomikus történelem. Letört, eltört, megtört, széttört, áttört, kitört, feltört… A történés rémálom, a törtetés most elmarad. Elcsendesített törtető vagyok. Törött vágyak köpőcsészéje. Hol eltört, ott leszel erősebb, és köszörülném a csorbát sebtében, de az idő nagyobb, bőszebb hatalom. Ö dönt tört kérdések hegesztéséről. Csont nélkül sem lenne jobb. Szilárd váz kell nehéz időkben, stabil boka. Egy tört lábú Boka a grundot sem lett volna képes megvédeni.

Ó aki csontra vesz fel inget, jéggel veri meg szemeinket. Vert hadunk csonthalmain pedig fals a győzedelmi ének. Csontváry magányos cédrusa, viharral zúgó, tördelő szélben. Csontkovácsok kalapálnak nekem kopp, kopp, kopp hét patkót.

Törékeny szívek között törhetetlen törmelék a magányom.  Töredezett sorok ezek, mert csak töröm a szerelmet, ahogy kenyeret, utat, s közben engem a frász, a nyavalya törve bágyaszt.

Számold markodba ezt a töredéket, aki lettem, ments meg, vigyél haza, légy mint régész, ki letűnt korok hű őrzője, ki tudja rakni életünk legszebb, legboldogabb perceit. Együtt… A tengervíz, a tengerpart, egy merülés emléke és egy szekrényben alvó búvárszemüveg, mind jobb időkre szánt gyógyszer, kivár.