Amikor az unokatestvérem 1985-ben felcserélte az akkor még nagyon szocialista, nagyon gulyáskommunista és nagyon népköztársasági Magyarországot a Bundesrepublik Deutschlandra, az „utolsó” látogatása során két ajándékot hagyott rám. Annyira kiskölyök voltam, hogy a vízilabdás társasjáték érdekelt jobban, de azért azt a „rózsaszín” borítós kazettát berakattam édesapámmal a magnóba…

A „víárdewörd”-öt hamar megtanultam dúdolgatni, főleg azután, hogy Hofi bácsi azon a Szilveszteren a „pijálafölddel” Zajtától, Nagyatádig tette örökérvényű „magyar” slágerré az egyébként is bestseller dalt.  

Akkor még fogalmam sem volt, hogy ki az Májköldzsekszon… Évek teltek el tudatlanságban. Fogalma sem volt arról, hogy közben lemaradtam a minden idők legjobb albumáról a Thrillerről… Pulyaként nekem a „Bad” lett az első döbbenetes és elementáris élmény…

A Dirty Diana, a Smooth criminal, a Man in the mirror, na meg a Liberian girl… Atyaég. De fura, hogy ez nekem meg volt és valahol meg is van, bakeliten is. A Bad. Azt is az unokatesómtól kaptam…

1989-ben fonnyadt, kis pulya testünket erre ráztuk a Stendal melletti pionyírlágerban. Erre lázadtunk, erre vertük meg a tőlünk egy kicsit fiatalabb szovjet táborlakókat, csak, hogy törlesszünk 1956-ért, na meg úgy egészében, az elmúlt 40 évért.  

Akkor még Jacko, csak egy domesztoszba áztatott afroamerikai srác volt. Akkor még ő volt  a király, a pop királya. Ő volt Amerika hangja, a vagányság, a megtestesült excentrizmus, a rivaldafény, a sóbiz, a sztár. Ő volt mindaz, ami a keleti blokk országaiban a Nyugatot, az "Amerika-bolygót” jelentette.

Jacko nélkül nekem nincs rendszerváltás, nincs angol tanulás, nincs meg a lázadás és nincs az az ember, aki most vagyok.

Akkor csak megvontam a vállam, amikor olyat olvastam róla, hogy szájmaszkban közlekedik, csak kesztyűben fog idegenekkel kezet és valami kapszulában alszik, hogy jobb legyen az oxigénellátása. Kicsit később a Dangerous albumnál sem érdekelt, hogy akkor most ő pedofil, vagy csak imádja a gyerekeket, az elrontott gyerekkora miatt. Nem érdekelt, hogy a házassága kirakat-e, bár az feltűnt, hogy a hülye műtétek miatt egyre jobban hasonlít egy elfuserált földönkívüliekre, mint egykori önmagára. A Men in black nem hiába figurázta ki…

A negyed évszázados, összefoglaló albuma szinte minden ismerősömnek ott állt a polcán. Jacko valahogy mindenkinek kötelező elem lett, ha zenét hallgatott a Dél-Nyírségben, kamaszként.

Amikor 2009-ben kiderült, hogy elhunyt, a gyerekkorom temettem el vele. Korán ment el, ahogy a sztárokhoz illik. Dicstelenül, perekkel, botrányokkal tarkítva, ahogy sztárokhoz illik…

Most pedig 10 év után megtörténik a teljes trónfosztása is. 10 év után kiderül, hogy egy súlyos lelki beteg, pedofil ragadozó volt… Letiltják a rádiók a dalait, a tehetségkutatókon nem lehet énekelni, a 4 órás dokufilm mindent, de mindent lerombol, amit felépített.

Abszurd, hogy halálában írja ki magát a popzene történelméből. Jogos, nem jogos? Miért most jönnek elő ezzel a sztorival? Mennyit lehet ezzel keresni? Mennyi a valóság és mennyi a valótlanság ebben?

Kit érdekel!?!

A média szétszedi, apró atomokra bontja az életét. Jogosan? Jogtalanul? Mindenki válaszolja meg maga a kérdést.

Ugyanezt éreztem, amikor a Queen filmet megnéztem. Gyerekkoromban nem is tudtam, hogy Farrokh Bulsara (nomen est omen...) bácsi magánélete, közerkölcsei hajmeresztők.

Felnőtt, egészséges emberként megsavanyodik a tej a számban, mert már nem tudom úgy hallgatni a Somebody to love, vagy a Love of my life slágereket, nem tudom úgy hallgatni a I Just Can’t Stop Loving You-t, vagy a The Way You Make Me Feel-t. Mert, amikor felcsendülnek, akkor apró, sötét felhők jelennek meg a szemeim előtt.

De valahol, titkon, azért pontosan tudom, ha kiírjuk őket a popkultúrából, pontosan olyan, mintha könyveket égetnénk. Kányádi írja: bűn bűn alól új bűnt vedlik... Ilyen az ember, azt a dicsfényt, amit elértek büntetlenül nem lehet megélni. Nem akarok semmit relativizálni, de egy biztos, miközben ezeket a sorokat írom, szól a  Smooth criminal...

Egyébként sem nem nekem kell tudni megítélni és megbocsátani, az Mindenható dolga….