Van-e értékesebb dolog a fiatalságnál? Képes vagyok-e megérteni, hogy ha én mindent megkapok, akkor azért valakinek szenvednie kell ezen a bolygón? Súlyos, fontos kérdéseket feszeget Andri Snær Magnason a Kék bolygó című művében.

Izlandon ezért irodalmi díjat kapott és már vagy 30 országban megjelent. Mi a titka? Talán az, hogy a világ egyik leghűvösebb szigetéről, a legforróbb szeretet árad belőle. Magnason úgy pendíti meg az empátia, a végtelen szeretet húrjait, hogy attól bizony megnő a gombóc a torkunkban. Az izlandi szerző ehhez nem találja fel a spanyolviaszt. Az ártatlanság elvesztése, a kiűzetés a paradicsomból a tematikája, azonban mindezt úgy teszi, hogy egy kisiskolás is képes legyen megérteni, felfogni és legfőképp azonosulni vele.   

A sztori

Tessék elképzelni egy bolygót, ahol csak gyerekek élnek. A csöppségek nem öregszenek és a legnagyobb problémájuk csupán az, hogy a gumimacikat vagy a palacsintákat termő fákról lakmározzanak két, izgalmas játék között. A kék bolygó, kék egére egy űrhajóval érkeznek meg a viharfelhők. A járműből Vicces Vili lép ki és izgalmakkal kísérti meg a naiv, mit sem sejtő bennszülötteket. Vili először képessé teszi a gyerekeket repülni és hogy ne kelljen aludniuk, kiszögezi a napot az égre, na meg csodaspray-t ajándékoz nekik. Persze nem ingyen. Minden egyes „varázslatért” egy kis adag fiatalságot kér a gyerekektől. Azok mit sem sejtve, boldogan ajánlják fel a fiatalságukat a jobbnál jobb mókák kedvéért. Vili sötét titkairól még sok minden kiderül és hogy mi a történet vége az péntektől (02.08-tól) tekinthető meg a Móricz Zsigmond Színház Művész stúdiójában.

Az élmény

A történet megható, nemcsak az ártatlanság torokszorító elvesztése miatt, hanem attól is, ahogy az ifjú nézők reagálnak a történtekre. A sajtóbemutatón a nyíregyházi Kazinczy Ferenc Általános Iskola elsősei vettek részt, akik nem egy alkalommal a könnyekig hatották meg a darab rendezőjét, Bal Józsefet. Fantasztikus élmény hallani, hogy a gyerekek milyen hamar rájönnek, Vili nem jó szándékkal "veszi meg" a főhősök fiatalságát. Fantasztikus hallani, hogyan próbálják megakadályozni, amikor a színészek balga módon szolgáltatják ki neki a világ legdrágább kincsét. De az még inkább meglepő, hogy amikor a színészek már öregnek maszkírozva jelennek meg a színpadon és Vili még mindig a bennük lévő életerőt szeretné kiszipkázni, akkor az egyik kisfiú ezt kiáltja: én szívesen adok helyettük, mert én még fullon vagyok… A Kék bolygó tanít, nevel, szórakoztat. Úgy beszél komoly filozófiai kérdésekről, hogy azt egy 7-8 éves gyerek is tökéletesen megérti. A felnőttek pedig csak bólogatnak közben, mert ők  már megélték, valóban nincs értékesebb a fiatalságnál…

Az üzenet

A Kék bolygóból áradnak a kereszténység legfőbb üzenetei; szeretetről, önfeláldozásról, empátiáról. A darab az értelem mellett ugyanis az érzelmekre hat a leginkább. Az apró nézők lelkesedése végig kíséri az előadást, hol mulatságos, hol megható bekiabálások jelzik, a szívük együtt dobban a készítőkkel. És ez a biztatás, a fiatalság elemi ereje ráragad a színészekre is. A bolygó bennszülöttjeit alakító Fridrik Noémi, Kuthy Patrícia, Forró-Török Tünde és Koroknai Sándor láthatóan lubickol a gyerekek szeretetében és egy pillanatig sem érezzük, hogy felnőttek lennének. Vili alakját pedig egy nagyméretű baba formázza meg, amit Kónya Merlin Renáta és Kosik Anita mozgat. Vili ráadásul Anita hangján szólal meg. Ez az „egyedül nem megy” formáció (tessenek emlékezni a Ripacsokból a Kern-Garas jelenetre) nemcsak zseniális ötlet, hanem igazi színpadi bravúr is.

A Kék bolygó kötelező darab; a gyerekeknek kihagyhatatlan, a felnőtteknek pedig szigorúan ajánlott. Egy biztos, pirula helyett is működik, helyre teszi az ember bepiszkolódott szívét és lelkét…