Tegnap kora reggel az állatparkban egy csodálatos, nagyméretű, színes lepkére lettem figyelmes. A lepke próbált felszállni, repülni, de úgy átázott a szárnya, hogy sehogy sem sikerült neki. Próbálkozott, vergődött, látszott, hogy minden erejét, tehetségét összeszedve, lázasan akar a levegőbe emelkedni. Drámai pillanatokat élt át, önerőből ez most nem sikerült neki. Ám ekkor kisütött a nap. A lepke ösztönösen széttárta a karneváli szárnyakat és lassan lebegtetni kezdte a díszesen megrajzolt ékességét. Gyűjtötte az energiákat és szárítkozott. Most már türelmesen. Okosan. Majd hopp, ahogy közelebb léptem, - egy fotó erejéig-, hirtelen felröppent. Azt hiszem boldog volt. Nekem pedig, hagyott egy erős tanulságot: ha vizesek a szárnyaid, hiába erőlködsz szállni nem fogsz, türelmesnek, kitartónak, okosnak kell lenned és az sem árt, ha kívülről valamiféle szerencsés véletlen folytán, némi segítséget kapsz... Kérjetek és megadatik?