'98-at írtunk. Nagy május volt. Akkor még csak néhány éve vallottam; minden megélt május, minden napját egy csatos, aranyozott naplóba kellene beleírni. A KSH szerint egy átlagembernek hetvenakárhány május jut. Ebből talán legfeljebb 20-30, amikor önfeledten, úgy élhet, mint egy isten, aki azokban a feledhetetlen, szerelmes pillanatokban, órákban úgy érezheti, soha nem hal meg, aki mindig, örökké szerelmes lesz. Mert az életének, a boldogságának, a májusainak sosincs vége, Aki akácvirággal él, aki barackpálinkával mos még fogat is. Szóval a vizsgaidőszak éppen csak elkezdődött, amikor jött a hír; Mr. Sinatra itt hagyott mindent. Itt hagyta az élőket, a mikrofonokat, színpadokat. Rajongókat, emlékeket és elment. Nincs tovább... Nincs tovább Strangers in the night, My way és New York, New York. '98 május 14-én fejezte be a földi pályafutását és hiszem, vallom odafent folytatja tovább... My way, énekeli az égi kaszinóban... Paul Anka hangszerelésében. Fura ez a dal. Már egészen fiatalon megéreztem a súlyát. Ritka testhezálló dal volt Frank bácsinak. Akit ugyan a Keresztapában picsogó ficsúrként idéznek meg, de ez legyen Coppola baja... Én Maggióként őrzöm a Most és mindörökkéből. Szóval itt ez a dal. Itt ez a nehéz, sokatmondó dal. Nekem meg ma van a születésnapom. Már nem kevés gyertyával a tortán. Nem tudok énekelni, de azért odatolom;

For what is a man, what has he got?

If not himself then he has naught

To say the things he truly feels

And not the words of one who kneels

The record shows I took the blows

And did it my way

Yes, it was my way...

Áldott karácsonyt mindenkinek!