• Nem eszed meg az ebédet? - kérdezi az ápolónő, miközben a kislányhoz hajol. A kicsi meg sem mozdítja a fejét. Arcát az asztallaphoz szorítja, a falat nézi, miközben mutatóujjával a tálca szélét simogatja. A tálcán kihűl a leves. Hiába pironkodik a rántotthús,  megmered a krumplipüré.
• Egyél már egy keveset – kérleli a nő, miközben esetlenül megpróbálja átölelni a sündisznópózba merevedő gyereket. Az hang nélkül, meglendíti a karját. Majdnem arcon csapja az ápolót. Egykedvű üzenet; hagyjál békén. De nem hagyja magát. Hízeleg neki. Kedvesen noszogatja. Amikor a lány felegyenesedik a szeretet koszorújából, ennyit sziszeg; - Majd megeszem a szobában! Később!
• De valamit most is enned kell! – jön a válasz. A nővér elővarázsol valahonnan egy zsömlét és egy szalvétán az asztalra rakja.
• Jó. Majd megeszem. Később… - és ezzel részéről le is zárná a vitát.
• A reggelit sem etted meg - próbálkozik még egyszer az ápolónő. A kislány azonban újra az asztalra hajtja a fejét és a hűvös némaságot takaróként borítja magára.

Egy tolószékben ül. Pizsamában. Lábait magá alá gyűri, mint egy jógi. Az újságíró néhány méterre már percek óta figyeli, meg szembe vele az asztal túloldalán a kisfiút is, aki egy idősebb hölgy társaságában éppoly egykedvűen ücsörög, mint az asztalt ágynak használó kislány. A fiú előtt azonban katonás rendben markolók és kisautók sorakoznak és ahogy ránéz a bácsi, egy röpke mosoly, árnyéként átfut az arcán.

Az újságíró a „vendégre” vár. Az államtitkár rövidesen érkezik. Karácsonyi ajándékokat hoz a „kis hősöknek”. A meghívóban így nevezik az ünnepek alatt is a kórházban küzdő gyerekeket…

• Nem ízlik az ebéd? – kérdezi az újságíró. Nem bírja tovább szótlanul. Nézte egy darabig a kislányt. Megesett rajta a szíve. Meg azt remélte, ő majd jobban ért a nyelvén.
• Csak akkor ne edd meg, ha itt akarsz maradni a kórházban. Ha haza szeretnél menni, akkor meg kellene próbálkoznod vele.

A kislány újra felegyenesedik. Úgy néz a szélesen mosolygó férfira, mint aki nem akarja érteni, hogy mit magyaráznak neki. Két kis kezébe fogja a vizes zsemlét. Ujjaival nyomogatni kezdi. Dühösen, indulatosan. Majd körmével hámozza. Nagy lapos, szomorú morzsák hullanak az asztalra.

• Legalább azt a zsömlét puszild be! – kacsint a férfi és hogy noszogassa le-fel járatja a szemöldökét. A kislány nem szól semmit, de most a szemébe néz. Hosszan, karcosan, valami mélyről feltörő, gyermeki daccal. Majd cicceg egyet és újra a falat bámulja.
• Így sose gyógyulsz meg… – kérleli a férfi. Erre a kislány újból ránéz, lángot vet a szeme és a jobb keze ökölbe szorul.
• Ha még egyszer hozzám szólsz, megöllek! – rikkant egyet a lány, amitől az újságírónak elkerekedik a szeme és majd a földre esik az álla. A férfi a kisfiú mellett ülő nőtől vár segítséget. De az rá sem néz… Kényelmetlenül oldalog el… A folyosón közben visszatér az ápolónő. Tőle kérdezi meg, hogy a kislány, mindenkivel ilyen barátságtalan-e.
• Laura? Ő ilyen – mondja a vállat megrántva a kipirult arcú nő. – Régi vendégünk itt a gyerekosztályon. Minket időnként elküld az anyánkba is…  Hozzászoktunk - s ezzel a mondattal faképnél hagyja az újságírót.

Az államtitkár csak nem érkezik. Közben Laura dühösen meg-megrántja az asztalt. Az egyik ápolónő felfigyel és úgy dönt betolja a lányt a kórterembe…

• Az úrfi megette az ebédet? – próbálkozik a kisfiúnál a férfi. Az bólint egyet és tovább tologatja az egyik markolóját. – Sokáig lesz bent? – fordul a fiú anyjához. Azt szeretné hallani, hogy már csak a zárójelentésre várnak.
• Sokáig… mondja elcsukló hangon a nő.
• Baj van? – próbál bizalmaskodni a férfi.
• Hosszú – motyogja a nő, miközben egy kövér csepp formálódik a szemében…
• Karácsonykor is itt lesz a kisfiú? 
• Itt… - és a nagy könnycsepp végigkúszik a nő arcán. – A kislányra meg ne haragudjon - folytatja. Vesegörccsel hozták be, két napja. Nyolc éves és már kétszer állt le a veséje… Magának volt már vesegörcse? Tudja maga milyen az? Mit kell akkor elviselni – szegezi a kérdéseket az újságírónak. – Tudja milyen az? Én tudom, mert nekem volt. Tudja milyen lehet nyolc évesen folyton szembe nézni a halállal? Tudja? Erről írjon! Ne csak arról, hogy milyen jól néz ki a gyerekosztály, meg hogy itt ajándékot kapnak a gyerekek… Hanem erről…

Az államtitkár megérkezik. Játékokat hoz. A kis hősöknek. Társasjátékokat. Egy nagy szemű 3 éves forma kislány rámosolyog. Két napja lázgörccsel érkezett, öntudatlanul. Most apró kezeivel, remegve bontja a játékot…