„Szeszély”, így hívták a legenda szerint Néri Szent Fülöp kutyáját, akit nagyon kedvelt és ha tehette mindenhová elvitt magával. A történetírók ráadásul azt is feljegyezték, hogy a pap nemcsak az ebeket, hanem a macskákat is rendkívüli módon szerette és nagy becsben tartotta. Fülöp atya az emberek emlékezetében azonban nemcsak állatbarátként, hanem a humoros, bolondozó egyházfiként maradt fent. A Legyetek jók, ha tudok című film sírva-nevetve mutatta be, micsoda filantróp lélek lakozott az ebben az egyáltalán nem hétköznapi emberben.

500 év távlatából is jól látszik, hogy Néri Szent Fülöpöt a végtelen szeretet vezérelte. Az a szeretet, ami pontosan tudja, minden élőlénynek szüksége van ölelésre, simogatásra, támogatásra. Mindenki, ember, állat egyaránt igényli, hogy foglalkozzanak vele, hogy legyen akihez hozzábújjon és megérezze a biztonságot.

Csak elvadult, elhanyagolt emberek képtelenek megérteni, átérezni mások fájdalmát. A szakemberek ilyenkor azt mondanák, ők azok, akik híján vannak az érzelmi intelligenciának, nincs bennük empátia és a saját nyomorúságos életükben képtelen felfogni, mit cselekszenek.

A szerencsétlen sorsú, nagycserkeszi kutya, aki rövid földi pályafutása során éppen a Fülöp nevet kapta, már nem érte meg az elégtételt. Nem érte meg, hogy a bíróság  „gazdáit” ma letöltendő fogházbüntetésre ítélje. Nem láthatta, hogy milyen sok állatbarát gyűlt össze és követelte a kínzók megbüntetését.

Fülöp azért pusztult el, mert gazdáinak soha, egyetlen pillanatig sem jutott eszükbe, micsoda kínokat élhet meg náluk a négylábú. Azt már feltételezni sem merem, hogy direkt, sőt nevetve nézték végig, hogy a kötél miatt egyre nagyobb és nagyobb lesz az állat feje és egyre csökevényesebb a teste…   

A nagycserkeszi kutya ügye vészcsengő és látlelet. Látlelet egy olyan társadalomról, egy olyan vadkeletről, ahol állatokat kínoznak, ahol élve született csecsemőt hagynak a kuka mellett.  Közös bukásunk ez, amikor a kutya gazdáit elítélik és a csecsemő anyját meg nem találják. Így ma minket is elítéltek. Pedagógusokat, papokat, szociális szakembereket és igen az újságírókat is… Minket mindannyiónkat, akik nem vagyunk képesek annyi szeretetet sugározni a világba, hogy az egy jobb, élhetőbb, kedvesebb hely legyen.

Fülöp atya talán nem lenne ilyen szigorú. Fütyülne "Szeszélynek" és együtt jönne a fogházba, hogy imádkozni tanítsa az állatkínzókat.