Ma hajnalban leégett egy disznól valahol Nyíregyháza és Nagycserkesz között a világ végén, Ferencbokorban. Két koca meg vagy 20 malac veszett oda a tűzben. Hogy mekkora lehet a kár, csak a szóbeszédből lehet tudni. A tulajdonost megkérdeztük, de nem volt benne köszönet. Csepp híja, hogy nem vasvillával a hátunkban jöttünk vissza. Ahogy a pöcsét mutogatta, amikor a távoztunk, az ellenben a retinába égett…

Öt ház, két egymásra merőleges utca. Sárban fürdő világ ez. Szebb időket, tisztes, tirpák gazdákat őriz emlékezetében. Ezen a novemberi reggelen, amikor a napsugár lassan felszippantotta a megrekedt ködöt, már-már festőinek tűnt a környék. A gyászba borult fekete földeket, a ruháiktól megszabadult akácok szegélyezték, melyek sárga toalettjüket a harmattól nedves fűre dobták. A tanyavilág idilljét, a semmiből, hirtelen előbukkanó fenevad törte meg. Egy borjú méretű kutya állt a felmatricázott, tévés autó útjába. Azt ugatta: takarodjatok innen!

Az autó céltalanul forgott a vendégmarasztaló sárban néhány percig, aztán az ominózus tanya elé csúszkált. A portán ekkor fordultak meg az utolsó katasztrófavédők, a tulajdonos egy marcona 50 és 60 év közötti, kemény nyakú, vérben forgó szemű gazda azonnal zárni kezdte a rozsdás kaput. A tévések már vagy 40 perce keresték a tanyát, ha tudják mi várja őket, hamarabb feladják…

• Mit keresnek itt maguk? Minek jöttek ide? Mit akarnak? Nem elég nekem az én károm? Mint a hiénák. Na el lehet menni a picsába! – így üdvözölte a két tévést a borotválatlan, korán kelt paraszt.
• Uram! Csak a munkánkat végezzük, szeretnénk néhány képet készíteni az M1 megbízásából a leégett disznóólról.
• Ne urazzál engem bazd'meg! Nincs itt semmilyen ól! – vicsorogta a férfi – ez nem ól!
• Akkor gazdasági épületről… - mutatott a riporter az utcáról jól látható üszkös gerendákra.
• Ez nem gazdasági épület. Ez egy tákolmány. És semmi látnivaló nincs rajta! Takarodjanak a picsába! – válaszolta egyre dühösebben és nagy svunggal indult meg az újságírók felé, hogy szavának erélyt szerezzen. A tanya udvaráról ekkor már egy fiatalabb kerek arcú, sapkás, farmeres, bomber dzsekis férfi is az idősebb segítségére sietett.
• Nézze, – mondta az idősebbnek az újságíró – mi csak a munkánkat végezzük. Az látszik, hogy elmondani nem akarja, hogy mi történt, de mivel a leégett ól…
• Mondom, hogy nincs itt semmilyen ól! – kiáltotta megveszekedetten.
• Mivel az ól maradványa itt van kerítés mellett és ez a közterületről jól látszik, mi felvennénk néhány képet… - válaszolta szenvtelenül az újságíró.
• Mi az hogy közterület? – kérdezte hetykén a sapkás férfi. - Az utca is hozzánk tartozik!
• Akkor önnek is mondom, közterületről veszünk néhány képet és már itt sem vagyunk. Hagyják, hadd végezzük a munkánkat!
• Mocskos hiénák vagytok! Honnan tudjátok egyáltalán, hogy mi történt itt? Ki értesített benneteket? Mi közötök van hozzá? Tegyétek el a kurva kamerátokat! – a férfi egyre jobban elragadtatta magát. Megkapta az állványon lévő kamerát és fel akarta borítani. Az operatőr az utolsó pillanatban nyúlt utána. A szerkesztő-riporter a telefonjával kezdte rögzíteni az egyre puskaporosabb helyzetet.
• Felveszel bennünket? – kérdezte a fiatalabb – te most felveszel bennünket? Add ide a telefont, vagy feldugom a seggedbe! - követelte és elindult az újságíró felé.

A riporter zsebre vágta a telefonját és néhány másodpercig farkasszemet nézett a sapkással.  A fiatalabb férfi végül megfordult és így szólt: - Álljunk a kamera elé! Akkor nem tudja felvenni az ólat! - A kamera elé álltak, majd keményen lökdösni kezdték a vállról dolgozó operatőrt.

• Na menjünk... – döntött végül a riporter. Az operatőr csomagolni kezdett. A felbőszült paraszt még ekkor sem hagyta abba. Ordított, ahogy a torkán kifért:
• Mit képzeltek magatokról! Ki vagytok ti? Kitekerem a nyakatokat! Feljelentelek benneteket! Kitaposom a beletek! Takarodjatok a kurva anyátokba! Senki sem hívott benneteket!

 A férfi megvadulva lépett a szerkesztő elé és a kéretlen mondatokat már a riporter arcába fröcsögte. Ütésre emelte a kezét, a fiatalabbnak kellett lefognia. Az operatőr és a riporter lassú mozdulatokkal ült be a kocsiba. Nem tudhatták, mikor fajul tettlegességig a  helyzet. Tolatva hagyták el a sáros, mélymagyar világot. Az üvöltő férfi még a pöcsét markolászta és hangosan ordította: - Kapjátok be!

Ma hajnalban leégett egy disznóól valahol Nyíregyháza és Nagycserkesz között a világ végén, Ferencbokorban. Két koca meg vagy 20 malac veszett oda a tűzben. A disznókat sajnálom...