Zárd be az ajtót, nyisd ki az ablakot. A szíved, a szíved azt jó szélesre tárd ki most. Engedd be ezt a két hidegfront között született törpe-tavaszt. Lélegezz, hadd hogy a nyíregyházi rigók dala átjárják a lelked. Büntesd meg a tévét, az internetet, a rádiót! Ne adj nekik áramot, ne adj nekik érzést! Vegyél a kezedbe egy boldog könyvet. Vedd ki a fiókból az ezeréves fotóidat és nevess rajtuk. Szorítsd magadhoz a régen elmentek kétdimenziós mását. Sírj, ha kell. Zokogj, ha úgy érzed elviselhetetlenül hiányoznak. Az eső áldás, hidd el minden őszinte könnycsepp is az. Aztán porolj le egy régi lemezt. Hallgasd meg a kedvenc zenéd. Énekeld a régi slágert úgy, hogy a szomszéd is hallja. Amikor szűk lesz a rád szabott test, vedd elő a telefont, hívj fel egy olyan barátot, akivel rég beszéltél. Vagy hívd fel a szüleidet, testvéredet és kérdezd meg, hogy vannak. Emlékszel még a régi imádságra, most mondd el. Fennhangon. Aztán locsold meg a virágokat, vidd el sétálni a kutyát. Simogasd meg a macskát és hallgasd, hogyan dorombol. Békülj ki a világgal, a békülj meg a világoddal. Mosolyogj! Jegyezd meg, aki boldog az nem bánt, az senkit sem bánt. Csak, aki magával elégedetlen, az kezd háborúba. Tavasz van, akármilyen időt hoz ez a bolond április, a világ hűvösségét egyszer csak kézbe veszi a május, na meg a nyár. Lesz kurta Szent Iván éj, lesz forró homok és bársonyos víz a Tisza-parton. Lesz gyöngyöző fröccs, langyos eső, lágy kenyér. Jut eszembe, éltél ma már?