Miközben körbejárták a világot a röszkei határátkelőhelyen lejátszódott, meghökkentő képsorok, Magyarország „More than expected” című imázsfilmje az ENSZ turisztikai világszövetségének (európai) díját nyerte el. AZ UNWTO idén 51 ország filmje közül választotta a legjobbakat. Paprikaspray vagy paprikás szalámi? Vendégszeretet vagy zárkózottság? Melyik Magyarország igazi arca?
94 másodperc. Ennyi is elég ahhoz, hogy kiderüljön, Magyarország az egyik legvonzóbb turisztikai célpont a világon. Lenyűgöző történelmi örökség, csodálatos épületek. A világ legnagyobb termálvizes tava, a megunhatatlan Balaton, 150 gyógyvizes fürdő, a magyarok világszerte csodált és irigyelt találékonysága; Rubik kocka, Gömböc, Prezi. Ja és feledhetetlen emberek, isteni ételek, magyaros társaságban töltött, csillagfényben fürdő éjjelek. Álomszerű képek, víz felett és víz alatt, miközben azért egy fonetikusan is leírt, összetevőire bontott cipós leves és a somlói galuska is csábítja a külföldi vendéget. Mindez 94 másodpercben és közben az Antilope Kids - You Are nótája rajzol nagy mosolyt a nézőre. A HG360 Reklámügynökség remek munkát végezett. Már itthon is nagy sikere lett az imázsfilmnek, majd díjakat nyert Sanghajban a Turisztikai Vásáron, Cannes-ban a Corporate Media and TV Awardson és berlini Tourism Media Award - Arany Városkapu turisztikai film- és multimédiaversenyen is. A készítők leszámoltak a podagrás Puszta, Paprika, Piroska triumvirátussal. Vagy legalábbis újraértelmezték a régi receptet. Ez a másfél perc bájosan kürtöli világgá: egészségturizmus, aktív pihenés, és egy szofisztikált európai ország kínálja báját, sármját, kincseit a felfedezőknek és vissza-visszatérőknek.
Az idei nyár Nyíregyházán is erről szólt. Meg a legkritikusabb városlakók is elismerték, hogy visszaköltözött a boldogság, az önfeledt szórakozás és vele az örök fiatalság Sóstóra. Nemcsak nappal, a forró nyári éjszakákon is megtelt a város ékszerdoboza. Már hétköznap is hömpölygött a tömeg. Nemcsak a strandon és az Állatparkban. Aki csak helyet foglalt a Vigadó vagy a Deszkás teraszán, vagy éppen belépett a fürdők kapuján mámoros, Nyírség-ízű forgatagba csöppent. Gyöngyözve készültek a kisfröccsök, talán soha ennyi fagyi nem fogyott az öreg víztorony alatt, miközben egyfolytában szólt az élőzene és boogie költözött a lábakba.
- Annyira sajnálom, hogy ilyen hely, mint ez a Barbizon, nincs se Debrecenben, se Miskolcon – saját fülemmel hallottam ezt a mondatot egy szombat éjszaka. Nappal már bajosabb volt magyar mondatokat hallani Sóstón. Szlovák, lengyel, román és ukrán szótól volt hangos a város.
A lengyelek - úgy tűnik - nemcsak Nyíregyházát fedezik fel újra. A legfrissebb adatok szerint a németek után már ők töltik a legtöbb vendégéjszakát az országban és szép számmal érkeznek angolok, franciák is hozzánk. A turisták főként a gyógyhelyeket, a termálvizes fürdőket, szállásokat keresik.
Miközben a megunhatatlan, díjnyertes, magyar turisztikai filmet nézem, érzem, hogy van mire büszkék lennünk. Nincs ugyan tengerünk, de egy nagy, „édesvizes” csobbanás a Balatonban, a Tiszában netalán Sóstón is megér egy misét. Gasztrofesztiválok, koncertek, világra szóló bulik hívogatnak országszerte. Ebben a megye is nagyot virított, nemcsak Nyíregyháza bizonyított a Vidor fesztivállal, már Kisvárda is megmutatta mire képes a Leszfeszttel.
A nemzetközi politikai helyzet azonban néhány hete más értelmet adott az idegenforgalomnak. A szerb határon készült – esetenként manipulált – felvételek teljesen más fényben tüntetik fel Magyarországot. Egy zárkózott, xenofób nemzet képét festik rólunk.
Persze mindez nem érdekli az indián nyárt, a földből feltörő, forró Sóstói gyógyvizet, a borról álmodó furmint fürtöket a Tokaji-hegyen, vagy a lassú tűzőn főtt töltött káposztát az éttermekben. Aki sétált a nyáron az egyre szépülő, egyre lenyűgözőbbé váló Sóstón, a csodás Budai várban, vagy éppen a füredi Tagore sétányon, aki belekóstolt az ételeinkbe, aki megtapasztalta, mit jelent a magyaros vendéglátás, az talán elismerően bólogat, amikor körbeszalad a világon a magyar imázsfilm sikere. Ehhez azonban valóban el kell jönni hozzánk, meg kell ismerni minket. Aki gépen száll felébe, vagy csak átgázolna rajta, annak semmit sem mond ez az ország, annak a lényeg láthatatlan és néma marad.
