A hittudományi főiskola kívülről meglehet csak egy nagy darab tégla. Vagy sok kis mozaik alkotta nagy tégla. A Szent Péter terem különleges panorámaablaka azonban finoman ébreszti fel a felületes szemlélőt. Íme a világa mozija, balga!

Amikor felcsendül Rachmanyinovtól a „Bogoroditsye Dyevo Raduisya” a szűk folyosón, a Szent Efrém interpretálásban megérted, nem „TE” vagy különleges, hanem az isteni pillanat. Ez a csoda visz magával. Megragad, megfog. Ráz, mint az áram, mint egy testen, inakon, idegeken végigfutó villámcsapás és a ziháló sejtek megszabadulnak a kosztól, a bűnöktől. Ez az igazi döbbenet, amikor belédhasít, hogy a gyermekkor óta, hiúságból rakosgatott kiváltságosság érzés nem egyetlen személyre szabott dicsőség, hanem a csodákban megtestesülő istené. Az Úr van teveled… A liturgikus dal kiszakítja a lelket, megelőlegezi a megváltást, az embernek sírni lenne kedve. Zokogsz, félsz, hogy látják, de folyik a könnyed. Pedig ez csak egy kis ízelítő, ez csak…

- Érsek atya! Tudom, hogy siet… lenne néhány kérdem az ikonkiállításhoz…  

Az ikonok között egy göndör, kisfiús arcú szent. Kezében apró doboz, benne három fiola. Ő Pantaleon. A "névadóm". A családi nevemé. A ruszinok, meg oláhok gyógyító szentje, a Szent Pántyájuk… Mizser tanár úr szerint – az isten nyugosztalja - a Pintye név innen eredeztethető…

Törcsvár alatt, Drakula impozáns kastélyából kifelé jövet, édesapámtól kaptam egy ikont. Gyönyörű darab. Legalább 13 éve már. Akkor csak sejtettem, ma már tudom, hogy Krisztus Urunkat ábrázolja. Mondom gyönyörű darab. Sokat beszélgetünk…

Hetekkel ezelőtt zenét kerestem egy „istenes” poszthoz. Oktalannak, mihasznának éreztem magam, mert nem volt ötletem, tudásom hozzá. Húsvétkor is a mindig figyelmes Baraonda segített ki… Erre kiderül, hogy „Con Spirito” címmel egyházzenei fesztivált rendez a Filharmónia Magyarország. Idén a bizánci zene kerül fókuszba, melyet a görögkatolikus egyház segítségével mutatnak be a népeknek. Rachmanyinov, Éjszakai virrasztásával kezdődött a Con Spirito… Csak, hogy tanulj tinó… És most is zokogni kellene…

Pedig nem is csak nekem szól. Az én sorsomnak csak abban van szerencséje, hogy a görögkatolikus egyház felemelkedéshez lehet köze. Mellékhatás csupán, egy kegyes véletlen. Visz magával a hátán a megváltás felé, minden véletlen, minden „isteni” véletlen. Miközben Bubnó Tamás, karnagy vezényel, szinte érzem, hogy a hitem magasnyomású mosópisztolya leveri rólam a rám rakódott piszkot. Lélek csak tisztán léphet a fénybe…

Az érsek-metroplita arról beszél, hogy a tricentenárium – 300 éve könnyezett másodszor az áldott ikon Máriapócson – olyan csodák sorozatát hozzá magával, amire nincs emberi magyarázat. Kora tavasszal ott álltam Zarándokház átadóján, aztán elindult országos körútra a kegykép, majd a csúcspont idején pápa önálló érsekséggé minősítette az addig egyetlen egyházmegyés, magyar, görögkatolikus egyházat. Hétfő óta azt is tudjuk, a kormányzat több mint 2 milliárddal stafírungozza ki a metropóliát. Most pedig, hogy az „isteni véletlenek” sora meg ne szakadjon, éppen a bizánci egyházzenét,a  bizánci rítust helyezi reflektorfénybe a Filharmónia…

Soha nem felejtem azt a húsvéti virrasztást… Az érsek egy nagy kerekű rollerral jár a városban. A csuklóján ott a csotki. Üdvözlégy Mária! Meg jön a piros pünkösd napja! Rahmanyinov üdvözlégyében a fő tételnél egyre erősebb és erősebb lesz az énekkar hangja. Ahogy emelkedik a hang, hirtelen a lélek kilép a hús fogságából. Nézem fentről a porhüvelyt, az életet, amihez úgy ragaszkodom. A liturgikus zene isteni antigravitációja egyszerre ríkat meg és tol megváltás felé…

Megnyugszom, a boldogság isteni arca bennem is mosolyog…

 A Con Spirito programja "itt" olvasható.