Mondják, nem bíznak bennem, pedig hetek óta azt próbálom megfogalmazni, hogy ez csacsiság. A világ a bizalomra épül. Nézem a pitypang beérett, repülőszőrös magjait. Ezek a légies esernyővázak, most, hogy elérkezett az idő elkezdenek bízni és remélni. Az áldott szélben bíznak. Hogy lesz olyan erős, de mégsem viharos, pusztító szélmozgás, ami csak finoman elszakítja, a hátára veszi a magocskákat az elszáradt tőrózsáról. A pitypang bizalma megkérdőjelezhetetlen…

Ahogy sétálok az akácvirágoktól terhes Sóstói erdőben, látom, hogy ezek a fák a méhekben bíznak. Kedveskedve szórják szét bódító, mézes illatuk, hogy a szorgos rovarok odataláljanak hozzájuk. Az akácok nem kételkednek a méhek egyébként kényes ízlésében. Hiszik, ha eljött az idő, a döngicsélő dolgozók megtalálják a virágokat. 

A méhek kétség kívül nagy bizalommal megáldott jószágok. 15 Celsius fok alatt ki sem mozdulnak a kaptárból. Ők a jó időben bíznak. Meg abban, hogy a tavaszi, nagy szelek nem szaggatják szét a fákat, hogy a májusi esők nem verik le az összes akácvirágot.

Ahogy most kinézek a szerkesztőség nagy ablakán, légi gimnasztikát végző füsti fecskéket látok. Boldogan róják a köröket, időnként valódi akrobatikus elemekkel tarkítva, mintha csak egy tehetségkutató zsűrije előtt parádéznának. No persze mindenféle lámpaláz nélkül. Ők az időben bíznak. A meleg nyárban. Abban, hogy nem lesznek hideg, esős napok, amelyek esetleg százával pusztítanák el őket. Egy szélvédett ereszben bíznak, ahová gondosan kivitelezett agyagfészkeiket felépíthetik.   

Ebben az erős egymásra utaltságban, ebben a szigorú istentől eredő koordináta rendszerben minden, de minden a bizalomra épül. Megkockáztatom, a bizalom egyszerű hitbéli kérdés. Az összes Kasszandra-jóslat ellenére mi magunk is bízunk. Tiszta vízben, harapható levegőben, jó munkahelyben, hosszú életű szülőkben, hozzátartozókban. Bízunk, hogy a rossz után megtalál bennünket a jó. A társ, az intimitás, a szerelem, az anyagi javak. S legfőképp ránk talál az isten, hogy az örök élet ösvényén is elindítson…    

Istenem, mi lenne velünk bizalom nélkül…