Tud mi a kerítés? Illúzió, hogy van egy darabka a világban, amit magadnak hazudhatsz. Tudod mi a ruhád, legyen fényes, vagy kopottas? Illúzió! Hazugság, hogy a mindig didergő lelked elrejtheted a világ elől. Holnap lesz egy hete, hogy Pócson zarándokházat szenteltek. Négy püspök, a négy égtáj felé indult és közben szentelt vízzel tisztogatták a lelkektől, bűnöktől, vágyaktól sáros világot. Kocsis Fülöp végül így szólt: szaladjon innen minden gonosz gondolat szerteszét! 

Ekkor szerettem volna, ha mindenki kimegy a teremből. A megszentelt ürességben, magzati csendben és isteni magányban lélegezni, egy üres házban, ez lett volna minden vágyam. Talán csak valami csöndes Yann Tiersen zenét kértem volna, ha lehet. Ha rajtam múlna, a világbékének friss uborkasaláta illata lenne. Nagymamám linzerjét falnák a mosolygó ENSZ diplomaták és a drága gyapjúöltönyökre porcukor szitálna.

A könnyekből folyók lesznek, és bennük imaszigetek úsznak. Egészen az óceánokig, ahol aztán bálnák és borjak megszűrik a szárazföldek szennyétől,  - bűnttől és a gonoszságoktól- terhes folyókat. 

Minden életem elfér egy kétszikű pipacs zárvatermett kelyhében…