Szerda este hat óra. A Szarvas utca elején izgatott transzparensek alatt, talán kéttucat tüntető ácsorog. Velük szemben egy harcsabajszú, pakompartos, nagydarab ember perel. Nincs közös nevező. Szó szót követ. Valaki izgul nem lesz-e tettlegesség belőle, mások szurkolnak, hátha hajhúzásba tör ki a kakaskodás. Egyetlen dologban tudna megállapodni a két felbőszült fél, hogy nem értik egymást és nem is fogják soha. A „vendég”, aki a fórumot tartja és akinek a transzparensek készültek, még sehol. Az emberek lassan, ritkán szivárognak a régi pártházba. Baljós árnyak – mondja valaki az utcán és a többiek bólogatnak. A barikád két oldalán másképp értik a poénnak szánt bon mot-t. Miközben egymásnak feszülnek a vélemények és dagadnak az erek, egyszer csak három lány próbál átvergődni a tüntetőkön és az eseményt testükkel is védő szimpatizánsokon. Na de milyen három lány! Az egyik apácaruhában, kezében rózsafüzérrel, a másik catwomannek öltözve, a harmadik pedig szexi krampusznak. A maskarások arcán Mona Lisa mosoly és bár mindent megtesznek annak érdekében, hogy a legrövidebb úton menjenek be az irodaházba, mégis meg-megcsusszan alattuk a föld, kicsit remegve, billegve járnak. A népek elképedve bàmuljàk a tüneményt, pedig a lányok senkire sem néznek, a leheletmosollyal az arcukon mennek befelé. Így aztán senki sem kérdezi meg mit keres itt egy apáca, miért fogja a farkát a kis világító szarvakkal felszerelt, csinos krampusz és miért iszogatott catwoman.

Aztán valaki odakiáltja; - Délután kettő óta buliznak az ötödiken. Farsang van… Már a rádióba is becsengettek, hogy számot kérjenek. 

Nagy nevetés az utcán. Kisimulnak a ráncok, már a szemben állók is csendesebben vitatkoznak. Közben kiderül, hogy Bajnait a hátsó ajtón csempészték be a terembe. Az egyik önkéntes ajtónálló végül foghegyről veti oda a táblásoknak; - Na, rácsesztetek! Nem is itt jött be!

A vàlasztàst tegnap a lànyok nyerték.