A város egyre hangosabb. Kalapácsok és bénán siető magassarkak kopognak, mint valami őrült, biomechanikus harkályok. Az autók egyre erősebbek, a sofőrök egyre türelmetlenebbek és úgy tűnik egyre kevesebb a járda, a bicikliút és a hozzájuk tartozó gyalogos és biciklis. A város nem lüktet, nem él, hanem szenved és jajgat, sípol mint egy rút fekély. Zajtérképek készülnek, számokkal melyek nem beszélnek a megzavart álmokról, az olvasni képtelen tömegekről. Senki sem pisszeni le a lármázót, mint a filmbéli könyvtárban.

A zaj megrövidíti az életet, betegséget okoz és ventillátorrá változtatja az aludni képetlen embereket.

Vannak emberek, akik a maguk abszurd módján állnak bosszút az egyre hangosabb és egyre kíméletlenebb városon. Torz lelkű, vadorzó kutyákat vesznek, melyek minden hangra, minden mozdulatra, egyszerűen mindenre ugatnak. A vérgőzös gazdák, véreres szemű kutyákat tartanak. A gazda a világra mérges, a kutya mindenkire, akit a gazda utál. Járókelőket, szomszédokat, kicsiket, nagyokat, más négylábúakat sétáltató városlakókat, cigányokat, tirpákokat, fehéreket, feketéket válogatás nélkül vicsorognak a kutyák. Csaholnak, vonyítanak, hangosabban ugatnak, mint ahogy a Jerikó falait is bomlasztani képes tűzoltó szirénák otrombán beugranak a lakásokba.

A csend az imák suttogva emlegetett része lett. Ugatás, vonítás, és csaholás ront be a templomokba. Törvény nincs. Ezzel nem foglalkoznak a városházákon. Az állatot védeni kell, de az embert? Az ember édes álmát ki védi meg? Embernek joga van lármát csinálni, kutyát tartani, de van-e joga a csendre annak, aki a lét zümmögését szeretné csupán hallgatni, nem bolond gazdák, örült jószágait? Mindenki gonosz, rossz és állatellenes, aki csöndet szeretne, vagy azokkal van baj, akiket nem érdekel más élete, nem érdekli, hogy ha nem szedi fel a kutyapiszkot, akkor abba más fog belelépni?  

Vajon az szereti-e jobban a kutyát, aki nem tudja elképzelni, hogy lakásban, kennelben, láncon tartson egyet, vagy aki a lehetetlen helyen is inkább nem alszik, nem él, csakhogy egy négylábúval ossza meg életét?

-          Én jobban szeretem a kutyákat az embereknél – mondja  a kutyás és csókolja ölebét, majd rázárja a lakás ajtaját és nem törődik azzal, hogy a szomszédok szenvednek a vonítástól.

-          Nekem a betörők miatt kell a kutya – dünnyögi a borvirágos képű alkesz, aki egy 5 négyzetméteres kennelben tart egy német juhász felmenőkkel is rendelkező őrült keveréket. A kutya minden rezdülésre ugat és a gazda büszke, hogy lám a kennelből soha ki nem engedett jószág milyen éber. Pedig a szerencsétlen pára csak nem bírja a rácsot.

-          Nekem a gyerekeim hozták ide a tacskót a Csöpi mellé – vonogatja a vállát az öreg – gyerekük született és a kicsi nem tudott aludni az ugatástól.

A bébi fog, az új környék nem. Hol itt a csendes igazság?