Az igazi szeretet igazi próbája mégis, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt. (Pilinszky)

Még a ceremónia felénél sem jártak az apostoli nuncius már többször is az órájára nézett. A hívek többsége talán észre sem vette. Sokan azt hihették, hogy a ruhája ujját igazgatja, ám egy szemfüles újságíró kiszúrta a kínos mozdulatot és el is mosolyodott: lám nem csak neki lesz embert próbáló a püspöki mise. A böjt első vasárnapján, amúgy sem lehet a szeleburdi nyájat könnyedén útjára bocsátani, most meg ünnepelt is az egyházmegye, lássa hát a magas rangú vendég, itt bizony nem veszik félvállról a szent liturgiát. A harmadik óravizslatásnál, azonban a monsignore észrevette, hogy valaki végignézi a lopott mozdulatot. Szemük villogott. Az újságíró hirtelen lehajtotta a fejét, mint egy rajtakapott kölyök. Uram irgalmazz – zúgta a nép. A nuncius pedig alaposan megnézte magának a férfit.

***  

A nuncius rá sem nézett az újságíróra. Hideg ujjai között, egy csésze, gőzölgő kávét emelt az orrához, és mélyen beleszimatolt.

-  Monsignore! Csak egy rövid interjút szerettünk volna - kiáltotta a küszöbről a zsurnaliszta.

A nuncius sötétített szemüveglencséjén izgága kis párafolt jelent meg, amikor a szájához emelte a Zsolnayt. Foghegyről kérdezte a tolmácsot:

- Che lingua?

- I speak very well English, oder Monsignore, spreche fließend Deutsch… - kiáltotta az újságíró és szeme egy pillanatra felcsillant, ám a hideg zuhany nem váratott sokat magára.

-  E italiano? Interjút csak úgy adhatok, ha előtte egyeztetünk. Előre meg kell beszélni a kérdéseket, hogy fel tudjak készülni rá. Így szó sem lehet róla – mondta a nuncius olyan hidegen, hogy a forró mokkából egyszeriben jegeskávé lett. Látva a kellemetlen helyzetet a vendéglátó püspök joviális mosollyal és kegyelmes fejbiccentésekkel igyekezett menteni a menthetőt. Mosolyogva két tenyerét mutatta a nunciusnak, jelezve azonnal intézkedik és elindult a csalódott újságíró felé.

-  Nem szokás. Így nem. A Monsignore igazi diplomata és így ebben a kiélezett helyzetben, amikor mindenki Rómán keres fogást… Olyan sokféle dolgot kérdeznek az újságírók és tudom, hogy maga jó szándékú, de a Monsignore-nak vannak rossz tapasztalatai. Ugye megérti?

Miközben a püspök beszélt hozzá, csak bűvölte az olasz embert, aki rá sem nézett, beletemetkezett a fekete kávéba. A másik szobában a hosszú szertartástól megfáradt politikusok országgyűlési adomákkal oldották a kétórás evangélium súlyát.  Korgó gyomrukból induló nevetésük végigszaladt a folyosón.

Kezet fogott a püspökkel és hátat fordított a díszes társaságnak. Mint a villám csapott beléje egy régi mondat: attól, hogy te szívből szereted az istent, annak még nem feltétlenül kell téged szeretnie. Amikor kilépett a püspöki palotából egy kósza téli végi szellő bújt a kabátja alá. Nyakát gallérjába húzva mormolta a Példabeszédek egyik sorát; Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen.

***

Vajon ki van bent és ki van kint? – írta az újságíró. Vajon mit kell tennie az egyháznak, hogy a báránykák úgy érezzék, ez az akol, mindennél biztonságosabb, kedvesebb és tágasabb számukra? Vajon kell-e éreztetni a jószágokkal, hogy van, aki fogja a kezük, aki gondoskodik róluk? Vajon mit kell adnunk és mit várhatunk a saját közösségünktől? Tékozló fiúk vagyunk mindannyian, hát miért nem fognánk meg egymás kezét? Miért ne emelnénk fel magunkhoz a vétkeseket, a bűnösöket? Miért ne hívnánk, miért ne bíztatnánk, miért ne éreztetnénk, hogy a kör - Jézus köre - a végtelenségig bővíthető. Mit mondjunk így az istenkeresésig most jutó fiataloknak? Mondjuk azt, hogy forduljatok az egyház felé, mert ugyan mi idegenek, tisztátlanok, méltatlanok voltunk, de majd ti, a fiak és lányok ti lesztek a nyertesek? Vajon a gregorián dallamok és a tömjénfüst mögött valóban őszinte mosolyok és egy nyílt, jobb világ vár ránk, vagy ez is csak tele van intrikákkal, könyökléssel, önteltséggel és frusztrációkkal?

Úgy képzelem az én egyházam nem fér bele a legnagyobb perselybe sem. Az én egyházam létra, amely Hozzá vezet. Minden más csak pillanatnyi hangulat, a hús hiábavalósága...