Kegyelmezz meg magadnak: egyszerűen válaszd az életet. A reggel nemcsak önző tud lenni, a szemed sarkából kisepert novokainért cserébe, kávéillatot és menta ízt ajándékoz. Aztán, amikor "kész" vagy, akkor irány a kikötő.
A Ko az még a szállodasor. A Papanikolau-on a kikötő felé bal oldalon apró török temető kis Moschee-val. A kupola tetején a félhold. Ha a part felé ténferegsz, akkor ott a homokszínű Casino Rhodes. De most a kikötő felé. Remélem nincs nálad túl sok holmi...
Néha már 3-4 perc után is ömlik a víz az emberről. A térde hajlatában, kis tengerszemek keletkeznek. Mintha izgulna. A lelke is elázva, hiába díszítette. A hajó aprókat ringatózva már várja.
Bármilyen végtelen legyen is az a tenger, bármennyire kék és delejes, egyszer ki kell jönnöd a partra. Egyszer találkozni kell egy másik hajóssal. Friss vizet tölteni a kulacsba. Egyszerűen csak szilárd talajt érezni a lábad alatt.
Az agyad még másnap is játszik veled, mintha napokig zötykölődtél volna egy elátkozott expressz vonaton. A piszoár előtt úgy hullámzol, mintha csak táncolnál...
Most még egyedül vagyok a hajón. Jó, nem hajó ez. Csak valami lélekvesztő féle. Kicsit előkelőbben: csónak. Viszek egy gyertyát az elejébe. Olyan nagyobbat. Az Aldiban láttam ilyet. Azt írták rá a nagyokosok: kültéri. Szóval viszek egy ilyen nagy gyertyát. Napokig, hetekig elég lesz. Megvárom míg leég. Közben verseket mondok. Sokat tudok fejből. Mantrázok és kicserzett bőrrel nézem majd a mozdulatlan vizeket, melyek felett rég nem lebeg az isten lelke.
De odaképzelem majd. Oda én. Rajzolok eksztatikus torlaszokat és perselybe dobált megváltást. Végül, unalom ellen szerelmet rajzolok. Először apróbbakkal kezdem. Gyakorlom, majd megrajzolom a fő tételt. Lerajzolok ízeket, imákat, szerelmeket. Lerajzollak téged. Egy ceruzával ácsolom a hajódat.
Ma már tudom egyedül utazol. Nem ügyelsz a rendre. A hajód egy szemetes. Hurcolsz rajta zsírral pettyezett múltat. Hurcolsz rajta, félelmet és megbánást. És valahol a hajótest mélyén reményt is. Elő ne vedd! Nem vagyok rá kíváncsi...
Ismerek hajósokat, akik a tengeren ismerkedtek meg. Viharban. Csillagtalan éjszakán. Ismerek hajósokat, akik a cápa elől húzták ki a hajótörötteket. És láttam kapitányt, aki sellőbe lett szerelmes. Egy közös van bennük tisztelik, de elkerülik a szárazföldet...
