Önigazolás...

Ki a férfi? Akit nem ismernek a könnyek? Ki a férfi, aki még soha nem rajongott nőért, de érte már ölték vízbe magukat angyalok? Ki a férfi, aki mindig csak ment, soha nem jött még? Az a férfi, aki magányosan vonít a teliholdra, hótól ezüst éjszakán? Ki a férfi, akit valóban pénze és nem szerelme gondja öl meg? Ki a férfi, aki mint Zeusz, minden szép nő rabja, vagy, aki mer hűséget fogadni? Ki a  férfi, aki lepedők akrobatája, vagy aki a gondolatokat, eszméket szaporítja? Ki a férfi? Én férfi vagyok?

A múlt, mint meleg pisi...

Ha tegnap láttál volna! Ha már minden mondatod így kezded, akkor nem vagy több egyszerű nosztalgiánál! Lassan pöfögsz a rozsdás síneken, miközben melletted fénysebességgel rohan el a  világ. Most még van esélyed fityiszt mutatni az időnek! Most még van tehetséged, erőd, egészséged. Mire vársz még???

Láttam szeretőket...

Láttam szeretőket nagy fényes, neontól kényes kirakatokban. Soha ne irigyeld őket! Nem többek ők az élettelen babáknál, akik nem tiltakoznak a leghülyébb divat ellen sem. Rájuk aggatják az aktuális göncöket és feszítenek, pózolnak, szemük helyén élettelen műanyag. Ezek a babák néha azt álmodják, sétálnak egyet a legújabb kollekcióban a parkban és az emberek megbámulják őket. Így sóhajtanak az emberek; De jó nekik! De cserélnék velük! Felejtsd el! Te nem erre születtél! A te szerelmed fájdalom lesz, a te utad öngyilkosság. A Te utad mindig az irigység, a megvetés, az empátiával ellentétes szánalom. A te utad girbe és gurba. A te utad pokol, a  te csókod méregerős paprika. De a Te utad a mennyországba vezet és még itt a földön megkaphatod, ha mersz hinni, ha nem állsz be ócska, szerelemgöngyöleg visszaváltós sorokba...

Bolond szeretőkhöz!

Hát pusztítsátok a jót! Tapodjátok meg, akik fájó szívetek kívánják gyolcsba kötni... Rúgjatok és oktalanul bántsátok meg a mentőket. Szaggassátok ki bőrötökből a gyógyszert csepegtető branült. Legyetek oktalanok mint a húsdarálóba masírozó állatok! Nyalogassátok sebeiteket és rúgjatok minden felétek hajoló orvos arcába! Utáljátok meg a szerelmet! Öntsétek le kromofággal, benzinnel és gyújtsátok meg! Taszítsátok le a szerelmet a  legközelebbi szakadékba! Legyetek balgák, játsszátok el, áruljátok el a szerelmet! De azt kívánom, amikor csillapodik bennetek a vihar és olvad a hályog a  szemetekről, akkor lássátok meg az igazságot! Lássátok meg az utat... Soha nem fogtok nyugodtan aludni, garantálom...