Mert csak akkor érzem magam embernek, amikor a végtelenre állítom a szemem fókuszát, amikor az építkezők fraktálszerű mozgását bámulom, amikor vers, szózat és taps hangzik. Csak akkor vagyok büszke, amikor a háromszínű lobogónk az égbe kúszik és alatta egy honfitárs, velem együtt a boldogság könnyeivel küszködik.

Ma már tudom, nem a simulékonyaké és nem is a gyorsaké a futás és a kegyelem. Ma már tudom, hogy Moorcook a Harcikutyában miért hangsúlyozta, csak azzal érdemes tárgyalni, aki okosan érvel és még okosabban tagad.

Azt hiszem, nem embernek születünk, azzá leszünk, ah képesek vagyunk rá. Te ember vagy? Leszel? Voltál?

Én szeretnék Ember lenni...