Valahogy mindig Goethe. Valahogy mindig a Meister jut eszembe. Ahogy ott áll Napóleon előtt. Majd a császár azt mondja a mamelukoknak: íme az ember... Vajon valóban tudta-e a korzikai, hogy a kis, weimari hercegség majd 60 éves miniszterében, a kor költőfejedelme áll előtte? Vajon tudta-e az apró teremtű félisten, hogy Wilhelm Meister áll előtte. Vajon komolyan gondolta, hogy nem alkalmazza a vae victis, ősi dühét, amikor maga elé rendeli a Weltliteratur korabeli uralkodóját.
Azt hiszem a válasz igen. Napóleon tudta, ki áll előtte. A császárban megvolt az emberi nagyság, és tiszteltettel adózott Johann Wolfgang előtt. Napóleon tudta, hogy valahol élni, alkotni, dolgozni kell, hogy nem lehet mindenki Császár, hadvezér és hódító. Éppen ezért, 1808-ban, Erfurtban olyan pillanatot élt meg a világ, ami bevonult a történelemkönyvekbe!
Most a pénteki közgyűlés előtt ezer kérdés fogalmazódik meg bennem. Kolontár a vörösiszaptól fuldoklik, az ország másik része a kétségektől. Valóban félni kell a Fidesz erős politikai-gazdasági centralizációjától? Valóban minden lázas igyekezet, a 1989-es alkotmányosság felszámolásáról szól. Gyurcsány ezt állítja. Azt mondja ezt a demokráciaellenes helyzetet, majd az MSZP-ből főnixmadárként megújuló balközép centralisták fogják felszámolni, 2014-ben, vagy rosszabb esetben 2018-ban.
Közben azonban belátom, vannak korok, amelyekben a (ál)liberalizmussal átitatott demokrácia egyszerűen képtelen válaszokat adni a kor kihívásaira. Képtelen kezelni a gazdasági válságot, az emberéleteket követelő, emberi hanyagságból keletkező katasztrófákat. Mi a fontos ilyenkor? A magánvagyon védelme, vagy olyan speciális jogok kialkudása, amelyek segítenek megoldani a kritikus helyzetet?
A hangsúly továbbra is az önmérsékelten van. Az önmérséklet ellenben gyönge kismadár. Egy apró Kolibri. A hatalomhoz görcsösen ragaszkodóktól soha nem várhatunk humanizmuson alapuló önmérsékletet. Nem várhatjuk, hogy belássák, az életben vannak "szükségszerű ellenfelek", akik felett aratott győzelem, a saját értéküket növeli.
Dicsérd az ellenfeled, hizlald is mértékletesen, hogy a győzelmed még többet érjen! A középkorban fogalmazták meg ezt az igazságot.
Azt látom, a baloldal gyorsan tanul a Fidesztől. Gyurcsány a miniszterelnökéhez hasonló VW Multivannal országot kezd járni. Suttog; rövidesen megérkezik a guillotine az önkormányzatokhoz is. A félelemben élőkbe reményt csöpögtet, szervezkedik, tárgyal és erős ellenzékről beszél. Pénzembereket keres, hogy erős pártot gründoljon. Fogalmam sincs, hogy sikerül-e neki.
Az ellenben biztos, hogy hosszú életű csak akkor lehet egy kormány, egy párt, egy vezető egy állam élén, ha az ország többségével sikerül valamiféle kiegyezést kötnie. 10 millió ember próbál boldogulni ebben az országban, így legalább 2/3 most azt várja, békés építkezés kezdődjön. Legalább két harmad azt várja, hogy véget érjen a boszorkányüldözés és elkezdődjön az érdemi munka. Legalább két harmad csökkenő törlesztő részleteket, infláció feletti béremelést, kevesebb mutyizást, uram-bátyásdit, korrupciót kíván. Ennek érdekében ugyanis még azt a kockázatot is bevállaltuk, hogy az eddig megszokottnál sokkal nagyobb hatalmat adtunk egy párt kezébe. A kockázat óriási, talán még az égiek is beleremegnének, ennyi hívő, vágyó és várakozó láttán. A kockázat óriási, mert a törékeny bizalmat pillantok alatt el lehet veszíteni. Egy ember életében 4 év talán hosszúnak tűnik, egy ország életében azonban csupán vágóképnyi epizód. Na de aki Robert de Niroval fotózkodik, az talán megérti, mit ér epizodistának lenni, ha főszerepet és hitelesen játszva, Oscar díjat is kaphatunk...
