Ma minden összeszakadt, ma minden gubancos, ma minden lyukas. Az ősz hatalmas, a napok az ördögé. A világ mint egy siralomvölgy. Aztán jönnek a fránya emberi kapcsolatok. Ma úgy éreztem, mindenki, de mindenki, aki csak szembe jön velem okosabb és nagyobb nálam.

Azt hiszem, ma csak hideget kaptam, kívül- belül átfagytam. És valahogy még csak megvédeni sem tudom magam. Nem tudom, mert követtem el hibákat. (persze az ember tudja, hogy mindenki követ el hibákat, de éppen azt olvasták a fejemre, hogy a mitugrász lelkem, a lepcses pofám és az érzelmi tökéletlenségem miatt, örökkön- örökké konfliktusokba keveredek)

Szóval élek, és közben addig csűröm- csavarom, akarva- akaratlanul a dolgokat, míg mellékszereplőből, főszereplővé válok. Jujj, ha ezt én így terveztem volna, ahogy történt, ha én ezt előre látom és valóban, mint egy sakk-játszmát nevetve játszhatom végig, akkor most ördögien boldog lennék. De a semmi, kis vidéki lelkem boldogtalanságot sugároz, elégedetlenséget és csak bambán nézem, hogy mások keverik a lapokat...

Napok óta forgatom a számban, egy szerencsétlen balfácánnak, balfasznak, lúzernek születtem, Gerébnek, miközben rajtam kívül mindenki Nemecsek,Boka vagy legalább (kov)Áts Feri...

De a nap végén, amikor mások már álmodnak, de én még mindig ugyanott topogok, végső elkeseredésemben, ahogy ilyenkor szoktam, találomra kinyitottam a Bibliát... És akkor el kellene bőgni magam, mert a megváltás, a kegyelem megérkezik... Csak ennyi

Az isten gondot visel

1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.