A világ rohamosan melegszik, a lufik kipukkannak, az élet mint a lyukas gumiból a levegő... Dinoszaurusz csontokat szed elő a gyermek a Bakony tövében... A viharszezon megérkezik, jeget dobál rám az isten és én fél szemmel nézek az égre, mit vétettem. Visszaszámolok a  foci VB-ig. Egyetlen nagy levegővétel az élet. ma fákat vágnak ki, holnap sóval vetik be a sírom.

Fecskék költöztek a teraszomra. Mekkora megtiszteltetés. Napokig csak építgették, bénáztak. Fogalmam sincs hol éjszakáztak. Aztán ma már hallottam, ahogy csiviteltek az új lakásban...

Mondom eliramlik az élet. Két esti gyors között néhány levegővétel, ez minden. Egy tiltakozás, juharfák miatt a Gólya ABC előtt.. De jó név nyugtázom: Gólya ABC. De se gólya, se fecske, Szemben a Morgó...  Az emberek dühösek, a dühöktől ismét esni kezd. Fekete vizek hallanak az égből, síró galambok búgnak, mint a szirénák és a kakukk a garázsba költözik.

Istenem miért nem dobott ki anyám a  fészekből, miért nem lettem nyári záporban fuldokló stiglic. Vagy, ha már élni kell, miért nem vagyok isten, akinek mindegy, aki született kegyosztó... Sehogy se fér a fejembe, a távozás előtt, megfonnyadok mint forró zsírban a hagyma és üveges tekintettel nézek szét: segítsetek! És a lányok, már nem nekem mondják: tégy boldoggá! A lányok már nem velem törnek házasságot, már nem az én telefonom csörgetik...  

A TV sem a régi. A fiatalok egyetlen vállrándítással intézik el, valaha voltak piramisok és fáraók...

A nyár. A nyár. A nyár... Nyald ki a seggem... Írta függőlegesen Kosztolányi. De jó kis élet van egy svájci bankban, letéve. Kamatozik, fial, nő és növekszik... De kinek? Nekem...

Mösziő... Hordja el magát azzal a cementes zsákkal! Itt ne építsen álmokat!