Elmentem és visszatértem. Pokolbéli víg napjaimban volt menyegző és számtalan temetés. Mindenütt dobozos kólát ittam, annak más az íze. Nem csókoltam otthonkás nőket, de szőrme muffban gyakran melengettem a kezem. Voltak csókok. Voltak szuvas csókok és mézízű percek. Fokhagymára is virágot becéztem, nevetett az Öregisten és kezet rázott velem. Arca az arcom, azóta kezem soha nem szárad, soha nem vénül, a kezembe kúszott a lelkem és érzem egy piciny darabját a nyelvem hegyén is. Tavasszal majd földekre megyek, megnyalok minden göröngyöt, hogy érezzem, hová lapátolnak engem. Porból lettem és most létrát ácsolok magamnak, hónom alatt egy köteg, mennyből lopott fűrészárú…