Csúszik a jég. Idén először merészkedtem a Bujtosra. Képzeljetek el egy 171 centis manót, aki némi súlyfelesleggel, a fején egy dokkmunkás sapkában, egy pár korit lóbál, este 9 óra után. Fejében Ákostól a Lámpagyújtogató dala. A jégen nincs ember, a Mcdonalds lágy, sárga fénye és a lámpák, csak ők a tanúim.
„Hizlalt” popó a jégre. Nincs hokedli. Hideg. Baromira. Gyorsan húzod a korit. Vilámgyorsan. A jég gyatra. Nem lenne gond vele, de ráesett némi hó és a szél csak néhány helyen végzett jó munkát. Egy nyúlfarknyi részen azért van lehetőség. A rozsdás ízületek, izmok egyszer csak megérzik a játékot, a sebességet, a csúszás endorfin és adrenalin termelő képességét. A 33 éves test boldog. A 33 éves test csúszik, gyerek lesz és csúszik.
Csak most 33 éves, csak most boldog?
Szóval enyém az éjszaka, enyém a megfagyasztott tó. A beszélgetős műsor után ez a levezetés. A jutalom némi izzadság, és olyan pirospozsgás arc, hogy babám még jobban belém szeret, ha meglát…
Látom Eszméletnél kivágta a biztosítékot az Énceleb… Tudod eleinte arra gondoltam, hogy leírom, aki 5-nél több képet tesz ki magáról az iwiw-re, aki ott mutatja be a konyháját, kocsiját, nappaliját, barátnőjét, az olyan bizonyítványt állít ki magáról, amin én csak nevetek. A fogyasztói társadalom istentelen gyermekeitől nekem összeszorul a szívem, keserű lesz a szám íze, mert látom, tudom, hogy az életük sötét csillagszóró. Az életük egy 10 ezer éves mocsárban játszódik. Jelentem, ha nem lesz kőolaj, a mercik és béemvék is megállnak. Ha nincs áram a falban, lemerül a Vertu telefon is és ha nem lesz víz, az Aramani ruhácska is büdös marad… Akkor mi lesz veletek? Mi lesz velünk, gyermekek az úrban???
Ha nem lesz házimozi, ki mesél majd a gyerekeknek, ha a felnőttek soha egyetlen mesét, verset sem tanultak meg??? Most azt hiszitek, ez nagyon távol van? Azt hiszitek, hogy ez veletek nem eshet meg? Olyanok vagytok, mint az egyiptomiak? Akik nem vettek tudomást az idő múlásáról? És ha nem ti, hát az aranyba csomagolt gyermekeitek élik ezt meg és akkor bottal verik majd a sírjaitokat, mert megettétek előlük a jövendőt…
Eszmélet nem talált kedvére való kategóriát a felsoroltak között… Ne is keress! Légy önálló kategória! Légy Te, mert ahol van te, ott egyszer csak lesz én is… A személyes névmások már ilyenek…
De el kell mondanom az élet most mindennél több. Az élet most mindennél rejtelmesebb. Groteszk, abszurd és valahogy olyan, mintha nem velem történne, mintha csak kívülálló lennék. Mintha távcsővel nézném a Föld nevű bolygót rajta azt az embert, aki tulajdonképpen én vagyok.
Sorok érkeznek, morzejelek egy távoli bolygóról. Nem várt jelek és a tudat érkezik, mégsem vagyok már egyedül. Figyelnek rám, szavakkal simogatnak és becéznek…
Közben azért tudom, a vonatom alagútba rohan, lehet hogy lesz még napfény, hosszú egyenes szakasz, de most még nem bízom benne… Megrakom a gőzmozdony parázsló bendőjét, meg én, etetem a nyerítő paripát és rohanok a saját forradalmamba…
NyugtalanságCsapkodsz, feketeszárnyú szél,sorsom zenéje, nyugtalanság.Suhogó crescendóidatrohanásomban félve hallom.Kiáltanék, de hasztalan:zúgásodat túl nem kiáltom.Este párnámig elkísérsz,belesüvöltesz hajnalomba.A templompadba ülsz velem,a zsoltárfénybe árnyat ejtesz.Lázízedről ma már tudom:a gyermeklázam is te voltál.Előbb vadűző szomjúság,aztán űzőm a rengetegben.Ki vagy, hogy ilyen véresensarkantyúzod sírhoz-futásom?Prédára ajzott karvalyabús, tolla-foszlott életemnek?Versembe dobbant lüktetőhajszolt apáim ritmusából?Lelkembe robbant fellegea kénköves világviharnak?Jaj, nem tudom, ki küld. Hagyom,hogy sodrod hömpölygesse lelkem.Viharos crescendóidatrohanásomban félve hallom.S már fáj, úgy fáj a pillanat:egyszer megáll kengyelfutásod,halálba fúlt hajrád felettmint győztes angyal áll a csend -s nem hallom már a hallgatásod -ó, nyugtalanság, nyugtalanság...
Ui: kíváncsi lennék elolvasta-e valaki a bátor, hűséges kommentezők közül a Bérapát? A története profán. Készítettem egy interjút, egy politikussal, aki elmesélte milyen képtelenül személyes kérésekkel keresik fel az emberek. Na, ez lett az én ötletem. Egyesek szerint itt nem lehet vége, mások szerint pedig kár tovább bonyolítani…
