A szükségszerű és a véletlen dialektikája, ismét azt bizonyítja nincsenek véletlenek és az életünk minden történése szükségszerű. Az elmúlt hetek ezerszer tolták az orrom alá, borítékolhatóak életünk történései. Eszed, nem eszed, nincs más… Mintha minden a génekbe írt programon múlna. Szerelmek, csalódások, magány és társas misztikum mind-mind attól függ, hogy mit írt belénk a nagy programozó. Az agnosztikusoknak mondom, korlátaitokat is beletáplálták a sejtjeitekbe…
Vajon az igazság valóban, mindent megelőzött? Megelhet. Az igazság talán még magát isten keletkezését is befolyásolta. Az örökkévaló létezésének szükségszerűsége, és az igazság létezése összefügg… S ha van igazság, az nekem bizonyíték egy természetfeletti hatalom létezésére is…
Mondtam már, hogy a jó idővel visszatért a boldogságom? Egyszerűen kirügyezett, majd, apró virágok pattantak elő a megduzzadt élni akarásból. A tavasz úgy járt át, akár az infúzió, és finomon megnyaldosta a keserűség sós levében senyvedő sejtjeim. El vagyok savasodva. Csupa korrózió, csupa barna folt a lelkem. A tavasz pedig úgy tűnik a legtökéletesebb csiszolóvászon.
Kinyitottam az összes ablakom. Ki én, hadd járja át a frissesség az otthonom. Kaput nyitok a megváltónak. Kaput nyitok a feltámadásnak, kaput a Nagyhétnek. Az örömnek, a nevetésnek és a boldogságnak.
Felkészülök rá. Egy nagy mosolyt rajzolok, ráncosodó fizimiskámra és belevigyorgok a farkas képébe.
Mint egy nagy marha kívánom a zöldet, kívánom, hogy beletörjön a ruhámba, hogy halljam a madarak, békák szelíd kórusát.
Köszönöm Áginak, hogy segít újra nevetni. Köszönöm a telefonhívásokat, a bizalmat, köszönöm a mosolyokat. Köszönöm, hogy gondoltok rám. Van, aki egy ültő helyében olvasta végig a blogom. Azt mondja. Van olyan, aki azóta nem is beszél velem. Mások órákig hallgatták az apró betűs kiegészítéseim. Volt olyan is, aki azt mondta, semmi meglepőt nem olvasott…
Közben arra gondolok, szeretnék úgy ismerni valakit, ahogy ők engem. Persze nem mindenki olyan vásári bolond, hogy felhasítja a koponyáját, (egyesek szerint csak a show kedvéért, a mártírkodás és a figyelem fókusza kedvéért).
ECCE HOMO. Íme ZPZs…
Portfólió, gnoszticizmus, ördögűzés, love supreme, tervek, empátia, Gabigate, Húsvét. Ezek járnak a fejemben… Néha csak pókfonál, néha a létem és a gondolataim kapcsolják össze őket. Szép nagy koordinátarendszerben élem, hitvány életem…
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,nem félek semmi bajtól,mert te velem vagy…
ui: Mi változott? A hozzáállás vagy én? Szorít az idő? A reménytelenség racionalizációra kényszerített. K. nyert volna? Mostan színes tintával álmodom... Talán valaki rávágná; semmi. Talán a neurotikus depresszió helyett, jobb, okosabb hormonok termelődnek ebben a 32 éves testben…
Mi változott? Vajon az örökkévalóságra kárhoztatott lélek, tényleg képtelen változni. Csak a bolond szív tanul meg feledni, kilökni magából a miazmát és úgy dobbanni, mintha nem lenne múltja?
Ki szeret most? Így hangzik a kérdés. Ki bújik most, ki érint meg most? Nincs tegnap, nincs holnap. Mézga folyik a fából… Legyek, muslincák, hangyák zsúfolódnak körötte…
Ki vagyok én? Így hangzik a kérdés… És biztató a válaszom… Legalább is mosolyfakasztó..
